Kívánok én hitet, kedvet, szép szerelmet, hű türelmet,
utakhoz fényt, csodát, álmot, békességes boldogságot,
magyar szót és égre kéket, emberarcú emberséget,
verseket, célt, igazságot, daltól derűs jobb világot,
bokrok mellé társnak fákat, napfényt, amely el nem fárad,
tekintetet szembenézve, éjt meg nappalt soha félve,
kézfogásos tiszta csöndet, és mosolyból minél többet!
/Balogh János /

Lásd, szimatold a csodát,

ott, ahol éppen van.

Mindig a közelben van.

 Legtöbbször oly közel,

annyira a kezed ügyében,

 hogy egy életen át

eszedbe sem jut

kinyújtani utána a kezed.

 Márai Sándor

       Minden órának szakítsd le a virágát,

találd meg minden percben a szépet, a kellemest,

az örömet adót, s a többiről igyekezz elfeledkezni.

Élvezd a percet, amíg élvezheted, hiszen ki tudja,

      mi vár rád holnap.

    (Szilvási Lajos)

Mondd, akarsz e még hinni ahogy rég?
Hiszed e, hogy léteznek tündérmesék?
Akarod e még, hogy felnőtt legyél,
hogy velem ismét szerelembe essél?

Mondanád e újra, az ipi – apacsot?
Megkeresnél e, ha elbújok?
Építenél e még homokvárat?
Ha anya hív, legyintenél, ő még várhat

Mondd, akarnál e angyal lenni?
Zord, téli időben hóban hemperegni
Akarnál e újra rám találni?
A nevemet ismét kőbe vésni

Tudod vannak napok
Mikor nagyon egyedül vagyok
Arcomon, olykor megfagy a mosoly
Felnőttként a pofonokat, kéretlenül kapom

Mondd, hallgatnád e velem a csendet?
Lehetnék e gyöngy, szívedben?
Mondd, tudnál e élni velem,
ha a csendet meglelem?

Merj álmodni,
mert az álmok álmodói meglátják
a holnapot.
Merj kívánni,
mert a kívánság a remény forrása,
s a remény éltet
bennünket.
Merj nyúlni
olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni,
amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben
és saját jóságodban,
mert ha így teszel,
mások is ezekben
fognak hinni.
Higgy a csodában,
mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb,
hogy higgy önmagadban...
mert odabenn a lelkedben
rejtőzik a csoda,
a remény, a szeretet
és a holnap álmai.

Most élvezd ki a perceket, hogy eleven vagy, hogy nevetsz.

Hogy van, ami örömödben könnyekre fakaszt,

hogy érzed a megkönnyebbülést, a napfényt a bőrödön.

Hogy van, akinek azt mondhatod: szeretlek.

Most legyél hálás a szüleidnek, ha még élnek,

és még mindig az ő szemük fénye vagy, ha pedig már nincsenek veled,

 légy hálás érte, hogy jók voltak hozzád.

Légy hálás a kezekért, az ölelésért, az ìzekért a szádban,

a melegért és a hidegért, és a sima bókokért is,

na meg a hozzád intézett szép szavakért.

Most gyönyörködj a természet csodáiban, a szìnekben,

a hétköznapi változásokban, a lehelletnyi élvezetekben.

Most légy hálás azokért a csodákért, amik csak neked adatnak meg.

Légy hálás az időért, a jókedvedért, lelj örömöt a barátokban,

az otthon melegében, a szerelmed szerető tekintetében,

és mindenben, amid van.

Most élvezd, hogy ÉLSZ.

Mert az a fuvallat, ami messziről jön, és épp hogy csak megérint,

épp hogy csak érzel belőle valamit..

.az bizony a kegyetlen valóság, hogy mindez egyszer véget ér."

(Agárdi Zsóka)