Nyári hangulat - 2020

Június - Napisten hava
A fény örömódát zeng a zöldellő lombok felett,
az ágak közt halvány fénycsík mementó, a láz,
melyet a gyarló Napisten folyton megkíván
s magának önző mód megszerez,
mert ez az a szerelem, mely csak nyáron terem,
rózsaszín keble felett a cseresznye is mosolyog most
vissza rám, nagy, ringó szemével, a kertvégi,
csendes kis fán, mellette az egres, a füttyös barack,
odébb már a szilva lassan kínálja magát
a meggy ereje sem lankad,
szüntelen piroslik parányi alakja,
mint ahogy a vér piroslik az erekben,
ó éltető napfény, ó éltető mámoros forróság,
fond körém lágy ívű hajad, fond körém
kiterjesztett nagy szárnyad,
ó áldott június,
nyárnak első zajongó látomása,
nemes június,
mennyi fény az utakon,
mennyi csodás lelemény a tarló lágy csendje közt,
ma még az is zöldell, ami fakó, élettelen volt
a tegnappá merevedett múltban, ma még minden élet,
minden cselekvés, édes-boldog szertelen nyár,
élet fakad minden öleléseden,
élet nyílik a csókjaid után,
itt időz mindig, mint virágok
szirmán fakadt boldog látomás,
az ezer színben pompázó életteli szerelem

Weöres Sándor: Barangolók
Gyöngy az idő, vándoroljunk,
nincs szekerünk, bandukoljunk,
lassú folyó ága mellett
járjuk a halk fűzfa-berket.
Este a láb gyönge, fáradt,
lombok alatt nézünk ágyat.
Szöcske-bokán jő az álom,
száll a világ lepke-szárnyon.


Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal
"...úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak téged festeni,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én szerelmem,
világ legszebb virága.


Szilágyi Domokos: Napszakok
...Nem vágyom már útra, tájra,
Sem örömmel és se fájva,
nem vágyom se rigófüttyöt,
tavaszi fát, amely rügyköd,
törzses tölgyet, bütykös bükköt,
hóhullást, fenyőszagot.
Csak egy békés napszakot.

Lesznai Anna: A kis pillangó utazása
"...Édes jó Istenem, embernek állatnak,
Munkába töröttnek, játékba fáradtnak,
Virágozó fűnek, fának, pillangónak
Adj nyugalmas éjjelt s jó ébredést holnap.
Köszönjük a mézet, melyet ittunk, ettünk,
S rövid utazásunk, melyet szállva tettünk,
S kik majd holnap jönnek, ha barnák, ha kékek,
Áldd meg áldásoddal a fiólepkéket.
Legyenek különbek, mint milyenek lettünk-
Mi mai pillangók - kik tegnap születtünk.
És elaludt minden.
Ez pedig egy mese vége és sok mese kezdete...."

Tarka kötényben libben a nyár,
Napsugár csillan illatos fátylán.
Pázsitok selymén surran a lépte,
Nyár tüze játszik, csillan szemében.
Pitypangot pelyhez, bokrétát bolyhoz,
Lepkéket röppent minden bokorhoz.
Lenge hajában bódító bodza,
Nyár kacagását gyűjti csokorba.”
Elszaladt a tavasz már,
Virágos rét, fecskenóta
Itt a nyár! Itt a nyár!
Végre itt vagy
Aranyszemű Napsugár!
Mentovics Éva

Simon István: Virágzó cseresznyefa
"...Két holdfénybe burkolt alak
épp a cseresznyefa alatt
állt meg és összebújt.
S a csillagos fehér szirom
ott pettyegett a vállukon,
ahogy libegve hullt.
...
Holdfényben ballagtam tovább,
s a szívemből a számon át
hullt ki pár tiszta szó;
hogy szorosan így álljanak
negyven év múlva is, ha majd
fejökre hull a hó."

Petőfi Sándor: Fa leszek,ha...
Fa leszek,ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek ha te napsugár vagy...
Csak hogy lényeink egyesüljenek.
Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: /hogy
Egyesüljünk/ én elkárhozom.








