Barátság - idézetek 2.

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik,

hogy valahol már találkoztunk.

Mintha régen testvérek lettünk volna.

Még inkább, mintha ikrek lettünk volna.

S ezért a találkozás csak viszontlátás.

Amikor az ember barátjától elszakad, tudja,

hogy ez a távozás csak látszat.

Valahol együtt marad vele úgy, ahogy volt vele a találkozás előtt."

„Függönyét midőn leereszti, s egy csillagot tűz rá az este,

ne feledd, van egy hű barátod, sorsa bármily távolra vesse.”

„A barátság - ez a szent emberi kapocs -

úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől,

a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi:

két szem - egy látvány; két szív - egy érzés;

két hang - egy gondolat; két test - egy lélek.”

„Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni.
Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni.
Gyere mellettem és légy a barátom.”

„A barátság az egyetlen olyan kapcsolat,

amely kölcsönös, szabad választással jön létre.

Nem velünk születik, mi teremtjük.

Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek.

Nem akarunk egymástól semmit -

egyszerűen csak jó együtt lenni.

A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel,

hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt!

Ez persze sejtelem, nem biztos hogy így van.

Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban.

De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.”

"Jó barát az, aki jön, mikor mindenki megy."

„A barátság egy lélek, amely két testben lakozik.”

„Ha az összes barátom leugrik egy hídról,
én nem ugrom velük.
Lent várok, hogy elkaphassam őket!”

„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé
kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság
öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás,
amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy
egy embertársad hisz és bízik benned!”

„A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.”

„Nagyra becsülöm azt a barátom, aki
időt talál számomra a naptárában, de
még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi
a naptárát, ha rólam van szó!”

„A barátság nem azért van, hogy valamit kapjunk,

hanem hogy lehetőségünk legyen adni.”

„Az igazi barátok nem azok,

akikkel leülsz egy órácskára dumálni és iszogatni.

Az igazi barátokkal nem kell mindennap találkozni,

az ember egyszerűen tudja, hogy ott vannak, ha szükség van rájuk.”

"Igaz barátod az, kivel nem kínos,

ha beszélgetés közben beáll egy hosszabb csend,

s nem kezdesz el azon agyalni, mit is mondhatnál ..."

"A barátság egy aranykötél, amely ha elszakad,

össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad!"