A nyár 
Jelenideje
Elviselhetetlen 
Csak emlékezni
Jó
A szavak forrósága
A jövőből visszanézve
Lesz elviselhető
Nyáron nincs
Idő
Csillagok múlása
Hullása
Világítja meg
A(z) (p)illanatot
Hogy (sz)ép 
Amikor a kezem fogod
És ránkolvasod
Hogy öreg
Örök korunkban 
Is
Így akarod

Mindennek nappala
Nyár
Éles sarkok a házban
Hogy csak a fejem fájjon
Kemény fejem
Tölgy
Hegy-völgy
Szerpentinekkel
Minden hely
Ahova szeretnénk
De nem juthatunk
(F)el
Élet és
Halál is
Ahogy hevül
A pázsit
A nap helyétől

Val(l)óságom
Ős(z)i (p)illanat
Testemen 
Mint szarvas 
Áthalad
A nyár
Idő(tlen)

Lennert - Móger Tímea

WEÖRES SÁNDOR:

KÁNIKULA

Szikrázó
az égbolt,
aranyfüst a lég,
eltörpül
láng-űrben
a tarka vidék.

Olvadtan
a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött
utaznak
izzó gyöngyszemek.

Ragyogó
kékségen
sötét pihe-szál:
óriás
magányban
egy pacsirta száll.

Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.

Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -
vörös, de karcsú még a nyár.

Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.

Ily gyorsan betelik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél -
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.

József Attila

Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.

Szabó Lőrinc