" Barkabontó napsugárka,

mézet gyűjtő kis bogárka,

rügyfakasztó boldog zápor,

csöpp levélke almaágról,

fehér szirma meggyvirágnak,

tavasz éke a világnak.”

Éneklem a tavasz, a fényt,

Bimbózó ifjú zöld reményt.

S a nap elém hajol

És rám kacag, milyen ravasz

Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!”

József Attila

A bércet már a hajnal aranyozza,

A völgy virágait gyönggyel harmatozza.

Fű és fa lombján hűs szellő legyint át,

Ébresztgeti a lepkét és a pacsirtát.

Fény mindenütt, víg zaj minden zugolyban,

Az ég mosolyán a föld szíve dobban.

   Gyulai Pál

Varázspálcám suhogása felkelti a vidéket.

A tél végi utazásra barátaim kísérnek.

Varázsigém hatalmával elaltatom a telet.

Az ágakra suhintva ébresztem a rügyeket.

Virág nyílik ahol járok, ágak végén tipegek.

Tündérszárnyam nyomában már ott virít a kikelet.

"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
"Tavasz!" - felelt a Nap.
"Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
"Meg ám!" - felelt a Nap.

"Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
"Szeretlek!" - szólt a Nap.
"Akkor hát szép lesz a világ?"
"Még szebb, még boldogabb!"

       Jöjj, nézd kicsikém!
 Télies szürke gallyak hegyén
Bársonyos,hűs pici rügybe zárva
 Szunnyad a vén bokor ifjú ága.
  Száz színes illatos dús virága -
       Itt benn vár, - pihen.
   Ugye, csoda ez, kicsinyem ?

    "Az igazi csodák mily kevés zajt ütnek!
     A lényeges dolgok milyen egyszerűek!
 Ez az, amit nem tudok szavakkal kifejezni.
   Sokszor a mosoly a lényeg.
    A mosollyal fizetni lehet.
      A mosollyal kárpótolni  lehet.
        A mosollyal életet lehet adni. „
    Antoine de Saint-Exupéry

Orgona, orgona,

illatos muzsika,

zengő és lebegő lila virág…

fürtjeim lengetem,

illatom pergetem,

szakíst le már engem,

s légy boldog te világ!

Légy boldog, te világ!”

Te kis csöppnyi pipitér

Nélküled a rét mit ér?

Csak egy zöldes szőnyeg lenne

Ha nem sárgállanál benne.

Mintha fényes kis napok

Borz fejecskéd úgy ragyog.”