A Föld virágokkal nevet.

Szerelem, mint egy virág - ideje van virágozni.

Virágok - a földi paradicsom maradványai.

A virágok szabad szépség a természetben.

Virágok virágoznak mindenki számára, aki meg akarja látni őket.

Virágok énekelnek. Mindig énekelnek. Még ha az emberek nem hallják ...

A virágok nem oldják meg az összes problémát. De jó kezdet.

Testünk a kert, akaratunk a kertész.” – William Shakespeare

 „Azért nem jut olyan sok ember sehova az életben,

mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon,

éppen a hátsó kertben keresgélik a négylevelű lóheréket.” –

Walter Chrysler

 „Az élet olyan, mint egy kert.

A levelek elszáradnak, és a virágok elhervadnak természetes módon.

Csak ha ezeket eltávolítjuk, gyönyörködhetünk ismét

új virágaink és leveleink szépségében.

Ugyanígy el kell távolítanunk tudatunkból

a rossz tapasztalatokat, a múlt árnyait.

Élni annyi, mint emlékezni a felejtésre.

Bocsásd meg, amit meg kell bocsátani.

Felejtsd el, amit el kell felejteni.

Öleld át az életet megújult erővel.

Az élet minden pillanatát olyan friss tekintettel kellene fogadnunk

mint egy nemrégen nyílt virág.” –

Máta Amritánandamaji

“Az élet álmok nélkül olyan, mint a kert virágok nélkül,

a lehetetlen álmokkal teli élet viszont olyan,

mint a művirágokkal telikert…” –

Alessandro D’Avenia

. „A kert a mi saját világunk, egy általunk teremtett

és általunk ellenőrzött világ.

Rendezett és harmonikus univerzum,

szemben a rendezetlen és diszharmonikus külső világgal.

A kert egyike annak a ritka pontnak az életünkben

 amelyeket valóban rendben és ellenőrzésünk alatt tudunk tartani.” –

Hankiss Elemér

 „A boldogság üvegfallal elzárt kert: nincs út se be, se ki.” –

Margaret Eleanor Atwood

„Az életnek csak akkor van értelme,

ha lassacskán elcseréli valamire az ember.

A kertész halála mit sem árt a fának.

De ha a fát fenyegeted, akkor kétszeresen hal meg a kertész.” –

Antoine de Saint-Exupéry

 „Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet,

vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés ideje van,

s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben,

s illatos és lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad,

s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar

és betemet fehér lepleivel mindent a halál.

Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van.

Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.” –

Márai Sándor