“Minden talajban megterem valamiféle virág.

Minden napnak van valamilyen öröme.

Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”

(Wass Albert)

“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások.

De nincsen olyan hatalma a földnek,

amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van,

s hogy a rigófütty olyan az erdőn,

mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned.

Nem veheti el senki tőled azt,

hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van,

és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.”

(Wass Albert)

“Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni.

Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz

és néha megállasz, hogy egy fát,

egy virágot, vagy egy madarat megnézz.

Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon,

mint amennyit előre szántál magadnak.

Mert szépen süt a nap és a szellőnek

kellemes, meleg virágszaga van.

Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit,

csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy

szép a világ, amiben élsz.”

(Wass Albert)

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

(Wass Albert)