“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások.

De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt,

hogy a pillangónak tarka szárnya van,

s hogy a rigófütty olyan az erdőn,

mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned.

Nem veheti el senki tőled azt,

hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van,

és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.”

(Wass Albert)

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

(Wass Albert)

“A barátság oka nem lehet véletlen,sem az egymásra utaltság.

Még kevésbé az azonos világnézeti beállítottság vagy politikai célkitűzés.

A barátság oka egyedül a barátság maga.”

(Wass Albert)

“Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy.

Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek,

érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül,

aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi.

Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.

Itt-ott valami leszakad az emberből,

valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez,

egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz.

Az ilyeneket emlékeknek nevezzük,

tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig,

a szerint hogy mekkora bennünk a romantika.

Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk,

mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet,

aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”
(Wass Albert: Csaba)