Csíp a dér, Csupasz ág feketéll,

pihenő cinegék szeme még feketébb,

s a nyitott kapunál didereg a Január..

Zörgő haraszt súlya alatt bújnak el a napsugarak,

paplan lett a barna levél, sarat dagaszt,telet remél.

Siró felhők szürkét hánynak, rozsdát marnak illó tájra,

sárga bajszát pödri lágyan ,Szélapó a fövenyágyban.

Télanyóka dunyhát keres, ezért a táj néha deres,

de Október unokája a nagyanyját jól átvágta.

Eldugta a pillepaplant, ezt kuncogta nagyon halkan

Hóle mama már ideges, hogy varázsol őszre telet?

Megérkezett már November, utána ballag December.

Családi most a perpatvar, hisz hóra vár kint az avar !

Összeült a kupaktanács, mindenki ezt-azt magyaráz,

de végül csak annyi maradt, hogy Január hoz majd havat!

Furcsa némaság telepedett a tájra,

a természet csak bámult az éjszakába,

hangtalan felhők csendben úsztak az éjben,

pelyhekkel dobálva a földet, mint régen.

Az álmából ébredő szél csak vacogott,

a sötétben megbúvó tél már kacagott,

nagy égi trónjáról lógatta lábait,

naponta átírta megfagyott álmait.

Ordító hideg lett, semmi sem motoszkált,

néha egy eltévedt napsugár poroszkált,

körülnézett jól a dermedt, fagyos tájon,

lesz itt bőven dolga ezen a világon.

Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat. .

Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!