Victor Vasarely (született Vásárhelyi Győző)

(Pécs, 1906. április 9. – Párizs, 1997. március 15.)

magyar–francia festő, szobrász.

Őt tekinthetjük az optikai festészet, vagy „op-art"

legjelentősebb képviselőjének, mind életműve,

mind számos elméleti munkája révén, amelyekben

egyebek között a mozgást úgy jellemzi, mint „azt az erőszakot,

amellyel a szerkezetek szemünk recehártyáján közvetlen ingert okoznak".

1906. április 9-én született Pécsett, Csiszár Győző néven.

Anyja a Nagyszombatból (ma Trnava, Szlovákia) származó Csiszár Anna,

apja a Temesvárról (ma Timișoara, Románia) Budapestre költözött

Vásárhelyi Győző (Viktor) Lajos főpincér.

Vasarely gyermekéveinek egy részét a felvidéki

Pöstyénben (Szlovákia) tölti.

1908 A család Budapestre költözik.

A gyermek neve megváltozik: ezentúl Vásárhelyi Győző.

A vendéglátás és a színház világa veszi körül: nagynénje,

Vásárhelyi Vilma a Nemzeti Színház színésznője,

majd a Fővárosi Orfeum és a Tarka Színpad tagja.

1921−1925 Francia és német nyelvű üzleti levelezést tanul

és szerez felső kereskedelmi iskolai érettségi bizonyítványt.

1925 Segédkönyvelő a „Labor” Gyógyszer- és Vegyészeti Gyárban;

itt kapja első reklámgrafikusi megbízásait is.

Orvostudományi tanulmányokban mélyed el.

1929−1930 Beiratkozik a budapesti Bauhaus-iskolaként megnyíló Műhelybe,

amelyet 1928-ban alapítanak festők, építészek, technológiai szakemberek .

1929−1931 Első reklámterveit közli.

1930 Párizsba költözik. Házasságot köt Spinner Klárával;

két fiuk születik: André (1931) és Jean-Pierre, művésznevén: Yvaral (1934–2002).

Vasarely francia nyomdáknak (Draeger, Devambez, Agence Havas) dolgozik.

1933 A budapesti Ernst Múzeumban bemutatja a francia megbízásokra készült grafikáit.

1942−1943 Képzőművészeti alkotásokat készít. A trompe-l’œil-

és a különféle figuratív elemeket illogikusan egymás mellé helyező

képeivel elnyeri a szürrealista André Breton érdeklődését.

1944. február 13-án Párizsban megnyílik a Galerie Denise René

 első kiállítása, Vasarely rajzai és grafikai kompozíciói címmel.

Vasarely ettől kezdve Denise Renével közösen alakítja ki

a galéria művészeti programját.

1929–1939/1945 közötti éveit később Grafikai korszakának,

a kezdeti figuratív és gesztuális festői periódusát pedig,

sikerei ellenére, Tévutaknak nevezi.

1946−1951 A Galerie Denise René a geometrikus absztrakt,

majd a kinetikus művészet kizárólagos képviselete felé indul

1951−1954 Arcueil-be költözik. Fekete–fehér-periódusa elvezeti sajátos

kinetikus művészete alapelveihez.

Rajzai felnagyításából létrehozza Fotografizmusait.

Szitanyomatokat készít és megalkotja első „kinetikus mélyreliefjeit”.

Hommage à Malevitch című művét felhasználja 1954-ben,

a Carlos Raúl Villanuevával közösen tervezett első építészeti munkájában,

a Caracasi Egyetem kerámiafalán.

1955 A Galerie Denise Renében megnyílik a kinetikus művészet első nagy

nemzetközi kiállítása: a Le Mouvement (A mozgás).

Az egyetlen sárga papírlapra nyomott katalógusban

Vasarely közzéteszi úgynevezett Sárga Kiáltványát.

1960 és 1963 Denise Renével két kiállítást rendez Kassák Lajosnak (1887– 1967),

és kiadja a Kassák–V. Vasarely szitanyomatalbumot (1961).

1961 Annet-sur-Marne-ba költözik.

1965 A New York-i The Museum of Modern Art The Responsive

Eye (A fogé- kony szem) című kiállításának egyik sztárja.

1967 Gestalt-kísérleteivel a látásban rejlő bizonytalanságot

, az optikai csalódást, a mozgás képi illúzióját modellezi.

1967−1981 „A színes város” utópisztikus építészeti gondolatait

közzéteszi Plasti-Cité (1970) című könyvében.

Több köztéri szobrot adományoz Magyarországnak,

a pécsi Zsolnay Porcelángyárral együttműködve

(a budapesti Déli pályaudvar 1974-es murális művét,

majd 1977-es mázaskerámiaplasztikáját).

1969 Retrospektív kiállítása nyílik a budapesti Műcsarnokban.

A megnyitón jelen van a művész és családja, Denise René,

valamint a Galerie Denise Renét tulajdonló családtagok.

1969−1977 Nemzetközi hírű művészek

köztük Josef Albers, Jean Arp, Sonia Delaunay, Le Corbusier)

huszonhat geometrikus absztrakt és kinetikus művét küldi

a Janus Pannonius és a Szépművészeti Múzeumnak.

Három festményét a Szépművészeti Múzeumnak adományozza,

a Műcsarnok XX. századi magyar származású művészek külföldön

című kiállítása alkalmával.

1970−1996 Gordes-ban Vasarely didaktikai múzeum nyílik.

1983 tavaszán megnyílik az első Vasarely-kiállítás a

Szépművészeti Múzeumban, ahol a művész előadást tart .

1989 Budapesten bejegyzik a Vasarely Alapítványt,

amely sokszorosító műhelyt működtet és szitanyomatokat értékesít,

egyben a nyugati emigráns magyar művészeket dokumentálja.

1997. március 15-én, 91 éves korában Victor Vasarely Párizsban elhunyt rákban.