Eredetileg a tulipán Perzsiából és Törökországból származik.

Ott vadon nő a lali, amely a tulipán törökországi elnevezése.

Amai Isztambul, a 16. században Konstantinápoly néven

a világ egyik legszebb városa volt.

A kereskedelem, közlekedés, kultúra, politikai intikák központja volt,

de a város számos gyönyörű kertjeit is sokan csodálták.

A tulipán meghódítja Perzsiát

A tulipán divatja a 18. század elején érte el a csúcspontját.

Minden tavasszal telihold idején III. Ahmed szultán

a palotája kertjeiben nagyszabású tulipánünnepet rendezett.

Vázák százait töltötték meg szebbnél szebb tulipánokkal.

A szultán ehhez ugylátszik még Hollandiából is importált tulipánokat.

Voltak kristály hagymák színes folyadékkkal.

Az egészet meseszerűen kristály lámpákkal világították meg.

A fák ágain kalitkák függtek kanárimadarakkal és fülemülékkel,

melyek versenyt énekeltek.

A vendégek színeben a virágokhoz megfelelően öltözködtek.

Ezek a rendkívül költséges ünnepek okozták a szultán vesztét.

Elégedetlen összesküvők meggyilkolták,

akiknek az volt a véleménye, hogy a kincstár nagyon kiürült.

A tulipán kereskedelmét és kultúráját Perzsiában szigorúan őrizték.

Tilos volt az udvaron kívül tulipánnal kereskedni.

Aki ezt nem tartotta be, azt szigorúan megbüntették.

Az összes készletet és az új fajtákat precizen leírták.

A régi ismert tulipánkönyvben

már 1588-ban feljegyezték a tulipánok nevét.

A tulipán meghódítja Európát

Nagy-Brittaniába a tulipán 1578-ban jutott el,

mégpedig a források szerint Bécsből.

Körülbelül 45 év múlva John Parkinson,

a füveskönyvek ismert szerzője már több mint 150 fajtát említ.

Ezeket három csoportba osztotta fel: kotai, középkorai és kései fajták.

Ez a felosztás még ma is érvényes.

Nagy-Brittania még ma is óriási szerepet játszik

a termesztésben és az új fajták adminisztrálásában.

A tulipán Franciaországba XIV. Lajos,

a napkirály uralkodása alatt vált udvari virággá.

Az udvarhölgyek szívesen dekorálták tulipánnal

mélyen kivágott dekoltázsukat.

Berlin körül a 19. században virágzott a virághagymatermesztés.

De az egyre terjeszkedő város bekebelezte ezeket a kerteket.

A tulipán meghódítja Hollandiát

A tulipánlázt az osztrák habsurgok nagykövete,

a flamand diplomata

Ogier de Busbecq Süleyman de Grote udvarában kapta meg.

Lelkesen írt a tulipánok szépségéről

és küldött néhány virághagymát hollandiai barátjának,

a tudós Carolus Clusiusnak.

Clusius épp elnyert egy új állást botanikusként a leideni egyetemen.

Ritka hagymáitól el volt ragadtatva.

A hagyomány szerint, olyan magas árat kért a hagymákért,

hogy senki sem akart vásárolni.

  Néhány kereskedő szellemű úr ezt nem tudta elviselni.

Egy sötét éjszaka belopóztak a kertbe és elvették a hagymákat.

Clusius annyira elkeseredett,

hogy a tulipán termesztését komédiának tartotta.

Az ellopott hagymák lettek Hollandiában a tulipántermesztés alapjai.

Tulipánmánia

A tulipánok Európa nagy részében rövid idő alatt kedveltek lettek.

De mindenek előtt a gazdag emberek voltak azok,

akik a virágot meg tudták engedni maguknak.

Egy kert értékek gyüjteményéből állt

és a tulipán ebben drága főszerepet játszott.

A tulipán egyre drágább lett és 1634-ben elérte a maximumát.

A virághagymával való kereskedés

a tulipánmánia alatt valódi spekulációs üzlett lett.

Vették és eladták, anélkül hogy a pénz

vagy az áru a tulajdonosok között cserélődött volna.

Minden papíron történt. Ehhez még hozzá jött az is,

hogy soha nem lehettek biztosak abban,

hogy mi hajt ki a virághagymákból.

A kereskedők csak abban bízhattak, hogy szép tulipán lesz.

Ha egy kereskedő a virághagymát eladta, az volt a nagy kérdés ,

hogy valaha látta-e azt.

Az is kérdés volt, hogy a vevő a valóságban a megbeszélt pénzzel rendelkezik-e.

Egyre több köztes kereskedő akart beszállni a kereskedésbe,

és persze mindenek előtt keresni azon.

A kereslett bizonyos fajták iránt egyre nagyobb lett,

ezáltal az ár is emelkedett. A ranglista elején a Semper August állt.

Ez öt ezer forintot hozott, egy akkora összeget,

melyért Amszterdamban csatorna parti házat lehetett volna venni.

 Gyakran pénz helyett áruval fizettek a hagymáért.

Például egyetlen Viceroi tulipánhagymáért

(fele annyira értékes mint a Semper Augustus)

a következő árat állapították meg:
2 kordéra való búza, 4 kordéra való rozs,

4 kövér ökör, 8 hízott malac, 12 hízott juh, 2 hordó bor,

4 hordó sör, 1000 font sajt, 1 ágy, 1 ezüst kehely és ruházat.

A tulipánhagymák kereskedése többnyire a fogadók hátsószobájában,

kocsmákban és vendéglőkben történt.

Illegális volt, de mindenki tudott róla.

Még gyerekeket is alkalmaztak kémkedésre

Három év múlva véget ért a tulipánmánia.

Az áak erősen csökkeni kezdtek és sok kereskedő csődöt jelentett,

amiért súlyos fogságbüntetést is kaphattak.

A szerencse eltűnt, mint a kámfor és sokan munkanélküliek lettek.

1637 áprilisában a hatóság beavatkozott,

és minden spekulációs megállapodást érvénytelenített,

és a tulipánhagyma árát maximálisan 50 forintban állapította meg.

Forrás: www.bakker-holland.hu