Az édes kifejezést számos olyan szóösszetételben használjuk,

melyek örömet, boldogságot jelentenek a számunkra:

édes az anya, a csók, de még az anyanyelvünk is.

Ételeink nagy része is édes:

fel sem tudjuk sorolni azt a rengeteg nagy cukortartalmú édességet,

cukorkát, csokoládék, süteményt, tortát, aszalt gyümölcsöt, üdítőitalt,

melyek naponta csábítják az embert a „bűnözésre”.

Sok ember van, aki valamilyen okból kifolyólag vigyáznia kell

ezekkel az édességekkel: cukorbetegek, túlsúlyosak óvakodnak a cukortól.

Helyesen teszik, hiszen ismerik a cukor káros hatásait:

magas vérnyomás, elhízás, magas koleszterint szint, cukorbetegség stb.

Sokan közülük azonban mesterséges édesítőszerekkel helyettesítik a cukrot…

A mesterséges édesítőszerek

Sokan a túlzott energia-bevitel elkerülése érdekében fordulnak

az energiamentes mesterséges édesítőszerekhez,

hiszen ennek köszönhetően „light” lesz ételük.

Ezek a termékek hatalmas választékban, por, szirup, tabletta,

folyadék formájában sorakoznak a boltok polcain.

Sokszor egymással kombinálják őket,

hogy az így keletkezett anyag édessége megnőjön.

A legfontosabb édesítőszerek közé tartozik a szacharin,

a ciklamét, az aceszulfám-K és az aszpartám.

Mind édesebb a cukornál: a szacharin háromszázszor,

a ciklamát harmincszor, az aceszulfám-K és az aszpartám pedig

kétszázszor, így elég kis mennyiség is belőlük az édes íz eléréséhez.

A szacharin azonban nem alkalmas főzésre-sütésre,

mert hő hatására elbomlik, az aszpartám is hasonlóan viselkedik.

Elsőként a szacharin került előállításra

1879-ben Constantin Fahlberg orosz születésű kémikus által.

Édesítő hatása 300-szor nagyobb a répacukorénál.

Ha a szacharinnal édesített ételt forraljuk, kesernyés, fémes utóíz keletkezik.

Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság által javasolt

napi beviteli maximuma (ADI = Acceptable Daily Intake)

5 mg /testtömegkilogramm.