Tiszavirág

E rövid életű, tömeges násztáncot járó rovarokról,

a kérészekről, már az ókorban említést tesz Arisztotelész (Kr. e. 384-322),

aki Ephemeronnak, egynapinak nevezte őket.

Magyarországon Marsigli volt az első,

aki megfigyelte a tiszavirágzást a Tiszán.

A tiszavirág (Palingenia longicauda)

a legnagyobb európai kérész; 2,5-3,8 cm-es,

a fehér farksertéivel 12 cm hosszú is lehet.

Két pár szárnya egyenlő alkotású, hártyás,

gyengén recézett, világos-barna színű.

A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van,

farksertéi rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek.

Egy nőstény általában 7-8000 db petét rak a víz felszínére,

melyek a fenékre süllyedve kezdik meg lárvaéletüket.

A lárvák az agyagos aljzatba fúrják magukat

és az iszap szerves korhadékával táplálkoznak.

Az egyedfejlődésük 3 évig tart, s közben kb. 20-szor vedlenek.

A lárvák növekedése a hőmérséklettől nagymértékben függ.

Befejeződése váltja ki a rajzást,

mely meleg, szélcsendes időben a legzavartalanabb.

A hímek az utolsó lárvastádiumot követően

nehezebben repülő ún. szubimágókká válnak,

amelyek a partra repülnek és egy újabb vedlés után

kezdik meg néhány órás vagy félnapos imágó életüket.

A nőstények valamivel később jelennek meg, mint a hímek

és levetve lárvabőrüket, egyből imágóvá alakulnak.

Ezt követően csak párjuk keresésével törődnek, nem is táplálkoznak.