Teraszok

NYÁRI ESTE
Sétáltunk a parton
távol a világtól
messze a nagy város
a nyüzsgés zajától.
A hídon álmodozva
meg-megálltunk kéz a kézben
az a nyári este
emléket írt szívemben.
Hold fénye ragyogott
az erdei tó vizén
meg is nézte magát
a megrezzenő tükrén.
Szórta fentről halvány,
pislákoló fényét
csillagok románca
vibrált az éj sötétjén.
Szerelmes dalt sugott
nekünk a szellő
vigyázott ránk
mennyei végtelen mező.
Megérintettük a természet
édes keblét
óriás lombos fák
árnyéka olvadt szét.
Összesimulva az óra tán
meg is állt
vágyunkat a percnek
boldogan adtuk át.
Elrepült az idő
ahogy ültünk a padon
de csókod ízét most is
érzem ajkamon.

Minden muzsikál!
Csodaszép, csodaszép!
Ágak közt a fészek
pelyhes menedék.
Virágok kelyhében
tündérek ülnek,
s csendesen nékünk,
nékünk hegedülnek.

Este
Elfáradt a madár
s egy alvó ágra ült
kottájára dőlt a tücsök
hisz egész nap hegedült
szirmaival takarózik
a jázmin, a gyöngyvirág
és mosolyog álmában.
Megpihent a világ.
Elhajózik a gond,
csendesül a bánat
s eljátssza, hogy szendereg
ki megvetette ágyad.













