Orgoványi Anikó! Csikorgós éj

Jégcsap csillan a cserepek csőrén,
fák koronáján csilingel a szél,
hókristályok csücsülnek az ágon,
csend bölcsőben ring az éj.

Csél-csap üstökös siklik az égen,
kíváncsin csodálják a csillagok,
ácsorogtak eleget az éjben,
lennének inkább vándorok.

Csetlik, botlik egy kicsinyke csillag,
megpihen végül hófelhő alatt,
Hold anyóka puhán betakarja,
s köréje gyűjti az álmokat.

Szundít már a csillag gyerekecske,
álmában csodaszép világot lát,
hópehelyként ficánkol a légben,
s várja a földön egy kedves barát.

Garay Zsuzsanna: A hókirálynő

Hókirálynő tükre előtt
szépítkezik éppen,
dús haját a sok szolgalány
megfésüli szépen.

S a hópelyhek kavarogva
hullanak a mélybe,
belepik a falut, várost,
hó borul a rétre.

Arcára púdert tesz,
s abból lesz lenn a dér,
Így minden gyerek tudja már,
itt a hideg tél.

Két fülében jégcsap függő,
gyöngy díszíti nyakát,
téli álomba szenderült
tavaszig a világ.

Mentovics Éva: Ködfátyolba burkolózva

Csuda dolog történt reggel.
Hogy is mondjam? Fura volt,
mikor reggel a suliba
Buksi velem kutyagolt.

Persze anya kísért minket,
egyedül még nem megyek.
Biztos félt, hogy baleset ér,
vagy esetleg elveszek.

Elindultunk, úgy, mint máskor,
ám az ajtón kilépve
elámultam. Mi borult rá
a szendergő vidékre?

Eltűnt minden fa a kertben,
nem látszik a kutyaház.
Mi lehet ez? Varázsfelhő?
Tejfölszerű kulimász?

Eltűnt a kert, el az utca,
el a sarki kenyérbolt,
ameddig a szem ellátott,
minden csupa fehér volt.

Szerintem, csak anya tudta,
merre megyünk, úgy hiszem.
Dörzsölhettem a szememet,
nem látszott a suli sem.

Körös-körül apró cseppek
lengtek ég és föld között,
minden elbújt körülöttünk,
ködruhába öltözött.

Ködben ballag, jégen csúszkál,
fákon zenél, sír a szél.
Azt se látja, merre fusson,
a ködfátyol égig ér.

Gazdag Erzsi: Hófarsang

Északi szél, mit csinálsz?
A dudádon mit dudálsz?
– Du-du, mindig ezt fújod.
Azt várom, míg elunod.

Most meg szederfánkra ülsz,
s szederfánkon hegedülsz.
Táncra hívod a havat
odakint a fa alatt.

Csupa táncos pihe-lány,
első táncos valahány:
fehér ruhás hópihe
lebben oda meg ide.

Hó-farsang van. Itt a tél.
Azért dudál ez a szél.
Egy szál zenész magában
sípol, dudál a bálban.