Van a tél...

A hideg, zord, kegyetlen tél.
Hideg, mint egy ölni készülő vad szeme, szürke,
mint a borult, kilátástalan ég, fehér,
mint a frissen hullott, az életet betemető hó...
Hideg, zord, kegyetlen és hosszú.
De nem csak ilyen tél van.
Mert van a meleg, barátságos, szerető, ölelő, színes tél.
Meleg, mint a Kedves közelsége, ölelése, barátságos,
mint az ablakodon bekúszó reggeli napsugár,
melyben Ő érkezik hozzád, hogy köszöntsön,
ölelő, mint a levegő, mellyel az imént
még a Kedves takarta be magát,
s most neked adja tovább teste melegével.
És színes... sárga, mint a rózsaszál vallomása,
vörös, mint a csókra nyíló szerelmes ajak,
zöld, mint a mély óceán, vagy a szelíd moha.
Igen, ez a tél barátságos, kedves, meleg.
Mert színei, érzései egyesülnek valamiben. Valakiben.
És ettől válnak meleggé. Tőle.
Tőle válik meleggé a hideg tél. Lélekmeleggé.

Létezik ilyen tél.

Csitáry-Hock Tamás

Szellő rezdül csendben,

Hópihékkel játszik,

Az egész világból

Gyöngy – fehérség látszik.

Pillangó pihékkel fehéredik minden,

Ennél szebb varázslat

Egész évben nincsen.

Láttad, ki járkált itt az éjjel?
Mint egy átváltozó müvész,
mint egy fehér festőmüvész,
úgy jött a hó, ez a kiváló,
öreg varázsló tündökölve.
Előtte minden út kinyílt,
festett mesét, havas idillt,
besurrant ide és oda,
akkor történt meg a csoda.
Amerre nézel, tiszta hó,
nyugodt és fényes takaró.

Kosztolányi Dezső

 

Olyan halk és hideg idő van,

halk és hideg, halk és hideg:

hallani szinte suhanóban

a gyöngyház égen a telet.

Selymesen száll ő rongyaink közt

s arcba legyez, bár semmi szél…

Óh, láthatatlan, hűvös angyal,

előkelő, gyönyörű Tél.”

Babits Mihály

Mormolnak szelei a fagyos évszaknak,

a zsindelyre vastag jégcsapokat raknak.

Ellepik a földet sűrű fergeteggel,

A folyóvizeket megkötik hideggel,

Melyet őszítenek a havak és derek,

Az öreg tél fején csillogó púderek.

Zúzmarásos a Bak csillámló szakálla,

Csörög a jég miatt minden szőri – szála.”

Csokonai Vitéz Mihály

A tél rajzolt. Száz fehér – fekete

vázlatán a bokrok szerkezet

s a nagy fák sok törékeny ága – boga

olyan gyönyörű volt, hó és zúzmara.

Olyan dús dísz, hogy szemem – szám elállt –

Szép volt a táj.”

Szabó Lőrinc