Téli képek, akvarellek

A TÉLI MAGYARORSZÁG
Magyar síkon nagy iramban át
Ha nyargal a gőzös velem
Havas, nagy téli éjjelen,
Alusznak a tanyák.
Olyan fehér és árva a sík,
Fölötte álom-éneket
Dúdolnak a hideg szelek.
Vajjon mit álmodik?
Álmodik-e, álma még maradt?
Én most karácsonyra megyek,
Régi, vén, falusi gyerek.
De lelkem hó alatt.
S ahogy futok síkon, telen át,
Úgy érzem, halottak vagyunk
És álom nélkül álmodunk,
Én s a magyar tanyák.
Ady Endre:

Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél...
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörű Tél!
Babits Mihály

Hó
Lehullt a hó, de mi haszna,
reggel orra esek rajta,
fázik minden kóbor macska,
szánkózni meg ki akar ma.
Fűtött házban, filmet nézve,
kitekint a hóesésbe,
nagy, esernyős overálok,
csúszkálnak pocsolyákon.
Egy kisgyermek körbenézve
sikló kocsik tömegébe,
kiskabátja már átázik,
kicsi szíve nagyon fázik.
De a hó hull engedetlen,
nem segít az embereken,
de elfedi tán a hibát,
mit teremtett ez a világ.













