A nap éppen lement, mikor az erdő felett elkezdett esni a hó.

     — No, anyó — mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyben —,

azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét.

    Nemsokára a búzamezők fölött kezdtek táncolni a hópihék.

    — Gyertek, gyertek — csalogatták őket a szántóföldek —,

jó ám a vetésnek a jó puha hó.

Az tart meleget a búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben.

    A falu már rég elcsendesedett, mire a hófelhők odaértek föléje.

    — No, ezt a falut megtréfáljuk — mondták a hópelyhek. —

Reggel maga se ismer magára,

olyan fehérre meszeljük, még a háztetőket i

  Voltak kíváncsi hópelyhek is. Messze az ég alján nagy világosság látszott.

Ott a város lámpái világítottak. Ezek a hópelyhek a várost akarták látni.

    — Majd meglátjátok, hogy megbecsülnek ott minket —

mondták a falura, mezőre hulló testvéreiknek. —

Még székkel is megkínálnak, talán hintóba is ültetnek.

    Azzal elszálltak a város fölé, s ott lehullottak a háztetőkre,

az utcákra, a terekre.

Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek a városban.

    De mire kireggeledett, akkorra a hópelyheknek beesteledett.

Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták a havat seprűvel és lapáttal.

Aztán rakásra rakták, úgy hordták ki a városból.

Mire delet harangoztak, locspocs lett a városi hóból.

Az erdők, mezők hava pedig tavaszig megmaradt ragyogó fehéren.

MóraFerenc

     Tél lett.  Vastag hótakaró borította a földet.

  Az erdei állatok éheztek és fáztak.

     Mit tett a kis sün?  Tüzet rakott.  Sütni való tököt vett elő. 

A tököt felvágta, magvait kikaparta, húsát kis darabokra vágta. 

A tökdarabokat megsütötte.  A tökmagot megpörkölte.

     Mit tett ezután a kis sün?

  Hócipőt húzott, bundát öltött, és a fejét bekötötte a kockás sáljával.

  Az illatozó sülttök-darabokat tálcára rakta, és kiült az odúja elé.

     – Itt a finom, forró, mézízű eledel! – rikkantotta.

     A vidám kínálgatásra odasereglettek az állatok:
     a róka,
              a farkas,
           a vadkan és a két fia,
          az őz, a borz és a nyúl.

     – A hangos sürgés-forgásra felébredt barlangjában Medve Pál.

     – Brumma, brumma!  Mi lehet ez? – indult a lakomázók felé.

     Hű, de megörült a jó ételnek!  Hat darabot falt fel belőle. 

Mikor vége lett a lakomának, örömében meghívta magához a kis sünt téli vendégnek.

     A kis sün beköltözött Medve Pálhoz.

     Pipázgattak, dominóztak, és hozzá pörkölt tökmagot rágtak.

Varga Katalin