Donászy Magda:

Hóember

Mérgesen néz a hóember,
Hozzányúlni senki nem mer.
Kezében a seprő nyele,
Birkózni ki mer vele?
Mozdulatlan áll a helyén,
Szalmakalap van a fején.
Sem nem eszik, sem nem iszik,
Mégis egész télen hízik.
Ha jönnek a meleg napok,
Nagyot sóhajt - elolvadok.
Tavaszra csak helye marad,
Meg a seprű, meg a kalap.

Tóthárpád Ferenc
A szél és a hóember 

Szól a szél: - Hát jöjj velem
csillagszórós éjjelen!
Én játszom a lombokon,
te csúszkálsz a dombokon. 

A hóember válaszol:
- Látsz tollat a hátamon?
Ezt a rétet szeretem,
itt a legjobb énnekem.

Hiába hívsz, nem megyek,
sötétek a fellegek.
Véled sosem szaladok,
Hiába csalsz, maradok 

Egy lépést sem mozdulok,
még csak meg se' moccanok.
Lábam fagytól nehezül:
szaladgálj csak egyedül!

Enyedi György: A hóember

Fekete szén a szemem,
szép sudár a termetem,
orrom répa, nagy darab,
a fejemen vaskalap.
Szám is van, fülemig ér,
hónom alatt seprűnyél,
s hósubámon - még ilyet!
kilenc apró gomb fityeg.
Ág hegyéről csöpp veréb
szállt a vállamra elébb:
arra volt kíváncsi tán,
hogyan szelel a pipám?
 

Gazdag Erzsi: Hóember

Udvarunkon, ablak alatt
Álldogál egy fura alak.
Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája,
Hóból annak mindene,
Szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.

Csukás István:

Hideg szél fúj (Dal a hóemberről)

Hideg szél fúj, hogy az ember
Majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
Hóembernek!

Szeme szénből, az orra meg
Paprikából.
Lába nincs, de minek is, ha
Úgysem táncol.

Ütött-kopott rossz fazék a
Tökfödője,
Megbecsüli, hiszen jó lesz
Még jövőre.

Seprűnyél a nagyvilági
Sétapálca,
El is mehetne, ha tudna,
Véle bálba.

Ilyen ő, az udvarunkon
Nagy gavallér,
Bár rajta csak ujjal rajzolt
Az inggallér,

Mégse fázik, mikor minden
Majd megdermed,
El is mennék, ha lehetne,
Hóembernek!