1 A teával kapcsolatos legkorábbi legenda szerint i. e. 2737 körül,

miközben Sen-nung kínai császár ivóvizét forralták,

a szél néhány levelet az üstbe fújt.

Az uralkodó megkóstolta, és ízletesnek találta az italt.

2. A tea egyik népszerű eredetmítosza

Bodhidharma buddhista paphoz kapcsolódik, aki –

hogy soha többé ne tudjon elaludni – i. sz. 500 körül

levágta a szemhéjait, amelyekből kisarjadtak az első teacserjék.

3. Az orvosságként fogyasztott tea eleinte az uralkodók itala volt.

Különleges státuszát jelzi, hogy egy kínai császár

egy alkalommal egy csésze teával jutalmazta győztes hadvezérét.

4. A kínai uralkodók hamar felismerték a teában rejlő

haszonszerzési lehetőséget.

A tea a 7-9. századra az állam egyik legfőbb bevételi forrása lett.

5. A teát elsőként a Holland Kelet-indiai Társaság hajói hozták be

Európába 1610 körül.

Az áru a magas adók miatt kezdetben főként

csempészet útján jutott el az öreg kontinens országaiba.

6. Európában szinte azonnal megkezdődött a tea hamisítása.

Olykor utcai porral és szeméttel hígították fel az árut,

sok esetben pedig – gyakran mérgező – festékkel színezték az italt.

7. A teát európai megjelenésekor sokszor

még nem rendeltetésszerűen használták,

és még az is előfordult, hogy a tealevelet kenyérrel fogyasztották el.

8. Angliában a tea villámgyorsan átvette a kávé helyét.

A tea megjelenése idején Londonban mintegy kétezer kávéház működött,

amelyek a 18. századra szinte kivétel nélkül teaházzá alakultak át.

9. A teát az angolok és az oroszok is felhasználták

az alkoholizmus elleni harcban.

Az angol király olykor ingyen teát osztogatott a népnek,

Oroszországban pedig a 19. század végén több

olcsó teázót is nyitottak a munkásoknak.

10 A teafiltert és a jegesteát egyaránt 1904-ben találták fel

az Egyesült Államokban.

Körülbelül 3 ezer különböző féle tea létezik.

Az Eden Project szerint a teák olyanok, mint a borok.

Ízük attól függ, hogy hol és milyen bokron fejlődnek.

A 18. században olyannyira értékes volt a tea,

hogy igen elegáns, lezárt ládákban tartották.

Ezek a dobozkák zárral is rendelkeztek, belsejük pedig

több rekeszt is tartalmazott, hogy különféle teákat is lehessen benne tárolni.

A teáskannákat az 1900-as évek elején találták fel.

Egészen pontosan 1901-ben terjesztette elő a szabadalmat Robert C. Lawson.

 Létezik egy brit szabvány a teák elkészítésére, melyek 1980-ban adtak ki.

Eszerint a tökéletes tea elkészítéséhez szükségünk van

egy porcelán csészére és minden 100 milliliter víznek

legalább 2 gramm teát kell tartalmaznia.

A forró víz hőmérsékletének pedig az optimális íz és érzés eléréséhez

körülbelül 60 foknál kell lennie.