A tea nevű ital

a teacserje (Camellia sinensis)

szárított leveleiből vagy rügyeiből készülő főzet.

Teának (plantateának) nevezzük ezen kívül a tealeveleket nem tartalmazó,

más szárított növények, továbbá gyógynövények,

fűszerek vagy gyümölcsök főzetét is.

A teacserje Ázsiában honos,

a belőle készült tea innen terjedt el az egész világon.

A teák főzetének nagyon sok élettani hatást tulajdonítanak.

A különféle teák más-más eltérő tulajdonsággal rendelkezhetnek,

ezért fogyasztásuk előtt érdemes megvizsgálni,

hogy hogyan hathatnak az emberi szervezetre.

Általában kedvezőtlen mellékhatásuk nincs,

de okozhatnak élénkítő hatásuk miatt álmatlanságot.

A gyógynövények teájának hatásai

az illető növény gyógyító erejét hordozzák magukban,

így rendkívül változatos és különböző betegségekre ható teákat különíthetünk el.

A teát eredetileg orvosságként használták

és mint gyógynövény került be először napi italaink közé.

Az egyik történet szerint Buddha fedezte fel a teát,

midőn egy napon a kertben meditálva egy tealevél hullott csészéjébe.

Egy másik történet szerint amikor Bodhidarma lemetszette szemhéjait,

hogy ne hulljon álom szemére meditáció közben,

az első tearügyek ott pattantak ki, ahova szemhéjai hullottak.

Ismét más történet szerint i. e. 2737-ben Sen Nung kínai császár

forró ivóvizébe utazása közben egy vad teanövényről levelek hullottak,

sárgás-barna folyadékot eredményezve.

Kíváncsiságból megízlelte a keveréket,

és megkedvelte ízét és frissítő hatását.

1610-ben megérkezik az Európába az első szállítmány tea

a Holland Kelet-Indiai Társaság hajóival,

amely aztán monopóliumot szerez a tea szállítására.

Ezért aztán a hollandok ismerik meg először a teát igazán.

A teacserjét főként

Kínában, Indiában, Srí Lankán, Tajvanon,

Japánban, Nepálban, Ausztráliában és Kenyában termesztik.