WASS ALBERT

 idézetek

erdélyi magyar író és költő
1908. január 8. — 1998. február 17.

Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen

szürke kis parányok mind, mindannyian.

Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk.

Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig,

keresünk egy másik vízcseppet a nagy,

szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk.

Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap,

vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább.

Akinek nyugtalan vágyai vannak, az nem boldog.

A boldogság az, amikor nem vágyunk semmire.

Mert az élet az valami roppant különös dolog.

Az úgy odakötözi az embert a földhöz, egy völgy hajlatához,

vagy egy domb oldalához, úgy odakötözi még akkor is,

ha nehéz és nyomorúságos élet,

hogy az ember lassanként odanő hozzá, gyökeret ereszt belé

s lassan otthonának kezdi érezni akkor is, ha idegen.

A kultúra nem azt jelenti, hogy fogkeféd van

és meg tudod indítani a gramofont.

A kulturált ember látni és érezni tudja a szépet és a jót.

Valamennyi embernek ugyanaz a célja, mint Neked:

emberi módon akar élni. Békét és nyugalmat akar.

Otthont, vagyis egy szemétdombot,

melyen ő a kakas, aki kukorékol.

Azonban több a kakas, mint a szemétdomb.

És így egymás között meg kell osszátok a dombot és a kukorékolást.

Minden vagyonodat elvesztetted.

A virágok is elvesztették színpompás ékszereiket,

csak puszta gyökerük maradt meg a föld alatt.

Azért ne hidd, hogy most már többé sohasem fognak virágozni.

A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak.

A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak.

Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél.

És Te természetesen azt mondod erre,

hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól.

Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?

Dolgozz, de ne nagyon sokat. Annyit éppen, amennyi kell ahhoz,

hogy úgy élhess, ahogy kedvedre van.

  Ne keress olyasmit, amit Isten elrejtett a szemed elől.

Az ember mindent megtud idejében,

és senki sem hal meg korábban egy perccel,

avagy későbben egy perccel, mint ahogy az ideje szól.

Eredj haza, végezd a dolgodat, s igyekezz tiszta lenni

és becsületes, mert azoknak könnyebb a halál.

Tudja, sokszor a szavak hibásak csak.

Az ember akar valami jót,

s a szavak másképpen jönnek valamiképpen,

és egészen más lesz belőle, mint amit az ember akart.

A szavak csak úgy jönnek, az ember nem is gondol oda,

csak kimondja őket. És készen van a baj.

Az emberek ott lent nem tudnak a láda nélkül meglenni.

Először csinálnak egy kicsit, és úgy hívják, hogy bölcső.

Aztán csinálnak egy nagyot, és úgy hívják, hogy ház.

És benne élnek.

És benne élnek a szokásokban és a törvényekben,

és nem tudnak mozogni a ládától.

És az utolsót úgy hívják, hogy koporsó.

És azt hiszik,

hogy ezek nélkül a ládák nélkül nem is lehetnének emberek.

Ládából ládába. Mindég egyik ládából a másik ládába.

És a végin a földbe, és ott is csak ládába.

Ennyi az egész életük.

Azért olyan keserűek, és azért tesznek annyi gonoszat,

mert keserűek.

A láda sohasem engedi mozogni őket úgy,

ahogy szeretnének. Nem tudnak mozogni jól.