Éneklem a tavasz, a fényt,

Bimbózó ifjú zöld reményt.

S a nap elém hajol

És rám kacag, milyen ravasz

Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!

József Attila

Tavasztündér suhant át a tájon,

Fénylő aranyfátyol szárnyon.

Nyomában millió virág bontja szirmát.

Madárdaltól hangos a táj,

Itt a tavasz, megjött már.

Tavasz van! Hallod-e?

Nézd, hogy karikázik

Mezei szagokkal a tavaszi szél.

Tavasz van, gyönyörű!

Jót rikkant az ég!

Mit beszélsz, Korai?

Nem volt itt sose tél!

Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel –

A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél.

József Attila

 Miért ne morogna a tél?  Kitelt az ideje.

Házára tör a tavasz s kergeti kifele.

Siserehadként űzi minden a vén apót.

Az égből a pacsirta zengi a riadót.

Dúl - fúl az öreg, átkoz fényt, napot, meleget

s a friss tavasz csak

annál hangosabban nevet.

 Kányádi Sándor

Elég, ha lassan és kényelmesen haladsz

És néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot,

Vagy egy madarat megnézz.

Mert szépen süt a nap és a szellőnek

Kellemes virágszaga van.

Elég, ha örvendesz annak, hogy élsz és,hogy

 szép a világ, amelyben élsz.

Wass Albert

Tavaszi szelek puha sodra

A rügyeket levéllé bontja

Miként a fiókamadár

Szárnyát próbálja már a táj.

Napfény melege árad szét,

Hallani vélem a tavasz neszét.

Lelkem is lassan tavaszba öltözik,

Szívembe öröm,vidámság költözik.”

Zelk Zoltán

Itt a tavasz, tudod-e ?Leheletét érzed-e?

Virágszájjal rád nevet,virágszagú kikelet.

Rád  füttyent a bokorból,

Füttyös madártorokból.

Rügyes ággal meglegyint,

S érzed, tavasz van megint.