Az igazi nőnek csak a szemét nézd,

és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.

Először meg kell érezni a lelkét.

Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem,

a múlt és a jelen sebei.

Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod

a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát.

Ha ezt is látod,

a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát,

a negyedikben a harag villámait,

az ötödikben a harmónia vágyát,

a hatodikban a gyönyör cirógatását,

és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.

Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol,

és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát,

vagy a csípőjét nézed.

Csak a szemét nézd,

a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó,

vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát:

ha nem szeretjük tovább.

Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk.

A felejtésre.

Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges.

A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja:

ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk.

Semmi más.

Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben.

Mindegy.

A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra.

Nem az emléke, a hiánya él bennünk!

Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is,

minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel,

és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek...

Szeretek élni!

És inkább legyen az életem örömteli,

néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan,

de csalódások nélkül!