Bényei József:
Végrendelet

A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.

Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,

az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,

a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,

csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.

Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,

vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.

Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.

Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.

Hallgass rá! Ő vagy te.

Van benned valaki, aki nem depressziós!

 Nem szomorú, és nem kétségbeesett.

Még a legmélyebb bajban is képes nevetni.
Van benned valaki, akinek a baj nem baj.
És a nehézség nem nehézség.
És a sötétség nem sötétség.
És a kilátástalanságban is lát.
És a haláltól sem fél.
És ha elvesztesz valamit, azt mondja: "Van másik!"
És ha gödörben van: kimászik.
És ha elveszik a kedvedet: visszaszerzi.
És ha beteg vagy: meggyógyít.
És ha meg kell születned: világra hoz. (...)
Van benned valaki, aki halhatatlan.
És derűs.
És erős.
Nem lehet vele elbánni.
És ha földre rogysz, fölemel a grabancodnál fogva, és talpra segít.
És ha már úgy érzed, nem bírod tovább, olyan energiát ad,

hogy széttöröd gyávaságod és önsajnálatod börtönének rácsát,

és szabaddá tesz.
Hallgass rá! Ő vagy te.

Müller Péter.

"Várunk... Az idő múlik... De mi csak várunk...

A pillanat elmúlik és a múlt része lesz...

És mi csak várunk...

Várjuk... hogy elmúljon a hideg... hogy elálljon az eső...

hogy véget érjen a fárasztó nap... hogy elteljen a hét...

hogy hazamehessünk... hogy elmehessünk...

hogy egy jobb helyen legyünk... hogy elmúljon az unalom...

hogy elmúljon a bánat... hogy megértsük... hogy elfelejtsük..

. hogy megbocsássunk... hogy megbocsássanak...

hogy kisüssön a nap... hogy eljöjjön az igazi...

hogy viszont lássuk Őt... hogy eljöjjön a nagy nap...

hogy eljöjjön a nagy lehetőség... hogy erősek legyünk...

hogy megmerjük tenni... hogy változzanak a dolgok...

Várjuk... hogy elkezdődjön... várjuk... hogy elmúljon...

Csak várunk... Mindannyian mást...

És sokszor csak a várakozásnak élünk,

amely betölti mindennapjainkat... óráinkat... perceinket...

és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni...

Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van...

amely mindvégig a kezünkben volt... és közben elillan...

Várunk... és közben szépen... lassan eltelik az Életünk..."

Norbert Árvai

Aranyosi Ervin:
Ismered önmagad?

Mondd kedves barátom, te ismered magad?
És ez a tudásod, vajon miből fakad?
Talán mások mondták? Szidtak, vagy dicsértek?
Vajon gyermek korban, mily bántások értek?
A szeretet akkor volt csak elérhető,
ha lelked lenyugszik, s fejed lágya benő?
Ha már felnőtt szemmel nézed a világot,
s azt látod, mit szülőd, vagy nevelőd látott?
Mondd csak hányan voltak lelkedre hatással?
Törődtél magaddal, vagy mindig a mással?
Saját álmod élted? Próbáltál evezni,
tengernyi határ közt magad kifejezni?
Úgy tetted dolgodat, ahogy mások mondták?
Akkor is, ha ezzel kedved elrontották?
Vajon félre dobtad összes izzó vágyad,
csak, hogy szeressenek, s levágják a szárnyad.
Mondd csak, földhöz kötve, megismerted magad,
vagy csak szabad lelked ingoványba ragad?
Teszed, amit mások kérnek és elvárnak,
s csak átlagos dolgok maradnak utánad.
És vajon az lettél, akinek születtél,
vagy meghasonultál, másnak megfeleltél?
Mások bús terheit cipeli a vállad?
Mondd, a saját lelked, végre megtaláltad?
Hiszem, sosem késő, önmagaddá válni,
csupán a lelkedet kéne hagynod szállni!
Terheidet dobd el, élj magadért végre,
dobd el a sok béklyót, s emelkedj az égre!
Csak úgy csendesülj el, s keresd meg a lelked,
igazi önmagad ott él mélyen benned.
Tedd szabaddá végre, s vágyaidat éld át,
hagyatkozz lelkedre, s keress méltó példát!
Ismerd meg önmagad, lépj valós utadra,
bátorítson álom, erőt adó mantra!
Soha sincsen késő, felszállni, repülni,
csodát rejtő, valós álmokba merülni!
Szeretni, tisztelni önmagadat végre,
szabadság örömét felírni az égre!
Álmokat álmodva önmagaddá válni,
szeretni, örülni, a létet csodálni!