Óda a színészekhez

Ajánlás:

Ti színpadon játszó földi tünemények,
Reflektorban látszó ifjú tehetségek,
Az én kezemet is most a múzsa viszi,
Hogy ezt az ódát megírhassam felétek.

***
Mint rózsa, úgy virágoztok a színpadon,
Mindenki csak szippantja illatotokat.
Mert a rózsa is megnő, ha nőhet vadon
Mert az igazi csoda ott virágozhat.

Ékesen szóltok, gyönyörködök bennetek
Shakespeare és Sophokles nyelvén szóltok hozzánk.
A darabok majd szívet nyernek bennetek
És megtekintjük, ha türelmesek valánk.

Úgy mozognak az érzések arcotokon,
Mintha csak egy pillanat volna a világ.
Mi meg bambán nevetünk a harcotokon
Mit feltártok elénk az élet színpadán.

Sokéves harcok edzette színész lélek
Megnyilvánul előttünk a pillanatban.
Eljátssza, amit a közönségek kérnek
Majd eltűnik előttünk a tapsviharban.

Ó, ti színészek, csodállak benneteket
Mert amit míveltek, az maga a varázs
Csak áldom makacs, kitartó szellemetek
Melyben, mint kagylóban gyöngyözik kitartás.

Bozsányi Szabolcs

Színésznek lenni

Színésznek lenni: olyan, mint egy álom,
A színpadon állva átlépünk a világon.
Egy pillanatra eltűnik mindennapi életünk,
És varázslat lép helyébe, mit együtt újra átélhetünk.

Színésznek lenni, ez a nagy álom,
A színpadon, játszva változtatunk a világon.
Egy pillanatra csodát lát az ember,
S jobbra fordul a sorsunk, tudod, majd egyszer.

Színésznek lenni, ez az én álmom,
A színpadon sírni, s nevetni a komédiáson.
Egy pillanatra hőssé lenni ádáz csatában,
Kisemberből óriássá válni, s ha kell, meghalni bátran.

Színésznek lenni, ez a mi nagy álmunk,
A színpadon új társulatként, íme előtted állunk.
Egy pillanatra felfedjük most hétköznapi arcunk,
És megmutatjuk, miként vívjuk nem mindennapi harcunk.

Színésznek lenni, ez az egyetlen álmunk,
A színpadon, szerte a világban még nagyon sokan játszunk.
Egy pillanatra elfeledjük sokszor nehéz életünk,
S ha már lement a függöny, emlékeidben mi örökre ott leszünk.

Cserkó Zsolt