Kormosan, de tiszta szívvel,
A füst barna fiai
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kívánunk, és óhajtunk
Újnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,

Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
De talán az sok is volna;
Semmiből sem jó a sok;
Éljetek míg kedvetek tart,
Éljen úri házatok,
Míg a szép leány kapós lesz,
S kedves a bor, és kenyér,
Míg szomszédba a magyarnak
Nem kell futni ezekért,
Míg szívetek, mint a gyertya
Oly vidámon égdegel,
Szemetekben az örömtűz,
És az erő nem hal el; -

Majd ha egykor kürtőtökben
A pók szövi hálóját,
S vendég hagyta házatokból
Füst nem ontja fel magát,
Majd ha nem lesz mit vakarni
Sem odafenn, sem alul,
S a korommal a vígság is
Mindörökre elvonul,
Akkor még ki kérdi többé,
Hány meg hány hét a világ?
Jobb fekügyék a gödörbe,
És takarja el magát.
De az Isten óvjon attól! -
Éljen a szent vígaság,
Ezt óhajtja a Földvári
Tűzkármentő Társaság.

/Vörösmarty Mihály

ÚJESZTENDEI SZÉP KÍVÁNSÁG/

Kéményseprőt látok, szerencsét találok!

A kéményseprőkhöz több babona is kapcsolódik. 

A legnépszerűbb például, hogy kéményseprővel találkozni

szerencsét jelent, különösen újév reggelén.

Sok helyütt az a szokás, hogy ilyenkor meg kell fogni a gombunkat –

van, ahol a ruha harmadik gombját –, és azt mondani :

„Kéményseprőt látok, szerencsét találok."

Más változat szerint meg kell fogni a gombunkat,

és addig el nem ereszteni, amíg törött üveget nem látunk.

Szilveszterkor, újév napján megjelennek a kéményseprőt ábrázoló

dekorációk, szerencsetárgyak, képeslapok. 

A tűznek mindig fontos szerepe volt az emberek életében,

a családi tűzhely és a meleg szimbóluma,

amely a főtt ételt, az otthont, az életet,

a sötétben pedig a világosságot jelentette. 

Az ókori rómaiak hite szerint a család védőszelleme a tűzben lakott. 

A Vesta-papnők feladata volt a tűz őrzése,

és ha ezt elmulasztották, korbácsolás járt érte.

Az európai hagyomány szerint a kéményen át közlekedik a Mikulás

  Ez a hagyomány is hozzájárult ahhoz a képhez,

hogy a kéményseprő olyan, mint egy jó szellem.

A tűz azonban bajt is okozhat: a fából készült vagy zsúpfedeles,

nádfedeles házak könnyen lángra lobbanhatnak. 

Ezért, aki megóv ettől, és a kéményt rendben tartja, az fontos személynek számít.