"A szeretet mindenhol ott van.

Ott van a fában, a kőben, a reggeli harmatban,

a nap sugaraiban, az emberek között,

a boldogságban és a szomorúságban.

Mikor az ember a legmagányosabb, ott van akkor is.

Együtt érez, átkarol, körülölel. "

"Vendég vagy a világban,

és a világ, szép vendégfogadó.

Van napsugara, vize, pillangója, madara.

Van virága, rengeteg sok.

Tanulj meg örvendeni nekik.

Embere is van.

Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal,

ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt,

az emberiség minden pusztításai mellett is.

Nem győzöm eleget mondani:

tanulj meg örvendeni. Annak hogy élsz.

S mert élsz: gazdag lehetsz"
Wass Albert

A világ szép és különös.

Csak sok benne nagyon a beteg ember.

Az izgága, az irigy, a gyűlölködő.

A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős.

Fertőzik, rontják a világot,

amennyire adottságaiktól kitelik.

De egészen elrontani nem tudtak még sem,

ha ezerszer is azt hirdeti a látszat.

Miért nem?

Mert a világ anyja a Természet,

s a természetben az ember nem egyéb,

mint egy kis pajkos tréfa.

Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj.

Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán,

mely véresre sebez, Téged s elcsúfítja a világot."

Wass Albert : Csillagvirágok

Mikor a tavasz osztja csókjait,
S a zöld erdőkön napsugár ragyog,
Felébrednek a nedves pázsiton
Piciny, fehér kis földi csillagok...
A harmatcseppes rétek bársonyára
Fehéren hull ezer csillagvirág,
Felette lágyan elsusog a szellő,
S az erdő szélén intenek a fák...
Volt egyszer egy csillag... fényes... ragyogó
Ezüst sugártól tündökölt az ég,
Reggel is sokáig oltogatta
Erős fényét a kékes messzeség...
Egyszer meglátott messze valahol
Egy sápadt fényű testvér csillagot...
De elvesztette... s keserves bánatában
A horizonton végig vágtatott...
Aztán széthullott... ezer kis vadvirágra,
S a földre hullva többé nem ragyog...
A tölgyfaerdők pázsit szőnyegén
Keresik azt a sápadt csillagot...
Verseim piciny csillagvirágok,
S én egy olyan hulló csillag vagyok,
Ezer darabra tépve lelkemet
Keresem azt a testvér csillagot...

Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni.

Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz

és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz.

Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon,

mint amennyit előre szántál magadnak.

Mert szépen süt a nap és a szellőnek

kellemes, meleg virágszaga van.

Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit,

csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz.