Amint azt az őskori leletek is bizonyítják,

a rózsa 35 millió éve már virágzott Földünkön

 Nem csoda tehát, hogy a maga mintegy 30.000 fajtájával

a legbonyolultabb családfával rendelkező virágfaj.

Az is természetes, hogy az idők folyamán sok mítosz, legenda

és történet forgott közszájon erről a szépséges virágról.

Úgy hiszik, hogy a rózsát 5.000 évvel ezelőtt kezdték termeszteni Ázsiában.

Azóta pedig se szeri, se száma a róla szóló érdekes történeteknek.

A legkorábbi ábrázolás, a Kr.e. 1770- ben készült

krétai falfestményen látható, ahol egy

5 szirmú rózsaszínű rózsa bontogatja virágait.

Egyiptomi sírokban fellelt virágkoszorúk egyik alkotóeleme szintén a rózsa.

A hawarai piramis sírkamrájában talált koszorú Kr.u. 170-ből,

olyan megkövesedett rózsákból áll,

amelyeknek élő fajtái napjainkban is megtalálhatóak.

A legkorábbi írott bizonyítékot a rózsáról Homérosz eposzának

az „Iliász"-nak 23 énekében találjuk. I

tt írja le Homérosz még Kr.e. a 9. században, hogy a trójai királyfit,

Hektort párviadalban megölő Akhileusz pajzsán egy rózsa látható.

Ugyancsak innen tudjuk, hogy a halott Hektor testét

rózsaolajjal balzsamozták be, és rózsát ajánlottak fel Aphrodite istennő tiszteletére is.

A római korban a rózsát már nem tartották akkora becsben,

mint annak előtte.

A földművesek uraik parancsára inkább

élelmiszer-növényeket termesztettek és nem rózsát.

Egy-egy ünnep vagy tivornya alkalmából az uralkodók és a főurak

megtöltették a medencék és a szökőkutak vizét rózsaszirmokkal,

vagy konfettiként használták ezeket.

A császárok vagy a hadvezérek gyakran

rózsaszirom-szőnyegen lépkedve dicsőítették magukat.

A rózsát felhasználták illóolajok és parfümök készítésére,

de gyógyászati célokra is. (A csipkebogyó, a vadrózsa áltermése,

gazdag C-vitaminban, egészségvédő hatását az északi népek nagyra becsülték.)

A rózsa a római otthonok asztali díszeként is szolgált,

és a ház vendégeinek illatos rózsaszirmokkal teli

fürdővízzel kedveskedtek.

A rómaiak vezették be azt a szokást, hogy a halott szerelmük sírjára

piros rózsát ültettek, a fiatal leányokéra pedig a tisztaság jelképeként fehéret.