Egy bizonyos idő után
akárhány karácsonyfát láthatsz,
mindig csak egyet látsz
s a többi a látszat.

A többi öröm másé, idegen,
vagy elrabolt öröm,
Jézus Krisztus hozzánk
csak egyszer jön.

Csak egyszer száll le az angyal
kitárt fehér szárnnyal
és hozza el a békességet,
egyszer jön Boldizsár mirrhával.

És többé nincs békességünk,
nincs Máriánk se szalmánk,
de erre az egy éjre
mindig emlékszünk.
És ott is gondolnak ránk.

Ezüst esőbe száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a Lámpafény aranyfika kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von.

És zsong az ének áhitatba zöngve...
Csak a havas pusztán, a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

Karácsony éjjelén

Elpihent a világ az áldott éjjelen,
Csak én virrasztok még merengőn, éberen.

Nincs drága kincsem, mit ajándékozhatok,
Mégis van valami, amit neked adok.

Neked adom a fenyő illatát,
A kis harang magasztos szózatát,

A Kiskarácsony kedves dallamát,
A Három Királyoknak imáját.

Neked adom a hold tiszta fényét,
A csillagszóró szép tündöklését,

Boldog kisgyermekek nevetését,
Szerető karoknak ölelését.

És Neked adom a csend nyugalmát,
A mézeskalács, a bor jó illatát,

Angyalokat, hogy álmod vigyázzák,
S a templomi orgona lágy szavát.

Neked adom az ág reccsenését,
Szerelmes vágy forró érintését,

Zárban az úgy várt kulcs csörrenését,
Égi csaták villámló zengését.

Neked adom a mesék varázsát,
Gyertyák magasba nyújtózó lángját,

A hóember fehér vidámságát,
Hideg reggel a nap sugárzását.

Neked adom a játék örömét,
A puha takaróknak melegét,

A havas hegyi lejtők szépségét,
Hulló hópelyhek néma zenéjét.

Elpihent a világ az áldott éjjelen,
Csak én virrasztok még merengőn, éberen.

Neked adom ezt a békés pillanatot,
És mellé még a jókívánságom!

Kiskarácsony, nagy karácsony,
angyal csókja rátok szálljon.

hozzon nektek minden jót,
Boldogságot, békességet,
szép jövőt, melegséget.

Angyalzenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökik
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.