“Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz.

Ahol valaki vár este

Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait,

a bútorok apró nyikorgásait.

Ahol úgy fekszel le az ágyba,

hogy nem csak alszol, hanem pihensz.

Nem csak pihensz, hanem kipihened magad.

Kipihened az életet, az embereket, mindent.

Ahol otthon vagy, az az otthon.

Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba.

Ha tízen vagytok benne, az se baj.

Ha mind a tízen egyek vagytok ebben,

hogy haza tértek, amikor este hazatértek.

Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés.

Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek

. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök

, egy kályha, ami meleget ad.

És hogy ebben a körülöttem lévő széles,

nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen

és ma az enyém

. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon

és kint esik az eső, vagy süvölt a szél.

És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat,

akik még hozzám tartoznak.
Ez az otthon.

Minden embernek módja van hozzá.

Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is.

Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet.

Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.
Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál.

Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben.

Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra.

Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.

A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ,

a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival.

Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel

. Vannak virágok és fák és patakok és emberek.

Valahol mindezek mögött van az Isten

és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat

és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek.

És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt

. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied.

Ma. Ez a fontos.

És körülötted szép rendben a többi:

a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége

és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid.

És jól van ez így.

Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él

. És még az is jó, hogy keveset él.

Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.”
(Wass Albert: Otthon)