Szép házak 2.

„Otthon minden sokkal egyszerűbb, de titokzatosabb, sejtelmesebb is,
mert a legmutatványosabb külföld sem nyújtja azt az élményt,
amit az elhagyott otthon szobái rejtegetnek.
Ez az élmény a gyermekkor. A várakozás emléke.
Ez van minden élet alján.
Erre emlékezünk akkor is,
amikor később egyszer a Gaurizankárt látjuk,
vagy a Michigan-tavat.
Az a világítás, azok a hangok, azok az örömek és meglepetések,
az a reménykedés és félelem, melyet a gyermekkor zárt magába.”
Márai Sándor

Az esti csöndben, mikor az ember csak a homályos ablakot látja,
mely mögött lassan-lassan álomba merül a természet,
a külső világ, mikor csak idegen kutyák rekedt ugatását
és idegenek harmonikájának gyönge nyöszörgését hallja,
nehéz másra gondolnia, mint távoli, meghitt fészkére.
Aki már volt zarándokúton, akit a szükség, a kényszer
vagy a sors szeszélye elszakított otthonától, övéitől, az tudja,
milyen hosszú és fárasztó szokott lenni a csöndes falusi est idegen tájakon.
(Anton Pavlovics Csehov)

Mindig az az otthonom, ahol vagyok. Az otthonom az elmémben van.
A gondolataim az otthonom. A dolgok, amiket gondolok, az az otthonom.
(Bob Marley)
Miután megmentettem a (...) házat, rájöttem,
hogy azok nélkül az emberek nélkül, akiket szeretek,
az a ház sem több, mint egy üres épület.
Az én otthonom nálad van, a szívedben.
(Karen Hawkins)

E szó: otthon, úgy hangzik, mint egy szép költemény,
vagy mint az esküvői harangszó,
de hangja ennél is lágyabb, kedvesebb és szívhez szólóbb.
Legyen az nádfödeles kunyhó vagy pompás palota,
egyre megy - a szülői ház, ha még oly igénytelen is,
mindig szülői ház marad, mert a föld kerekségén
semmiféle hely sem hasonlítható hozzá.
(Charles Haddon Spurgeon)

Minden évben ugyanazokat a dalokat énekeljük,
ugyanazokat az ételeket esszük, követjük a hagyományokat,
és megosztjuk egymással azokat a dolgokat,
amelyekről úgy érezzük, valahová tartozunk.
És végső soron valójában mindannyian csak az otthonunkat keressük.
(Richard Paul Evans)

Az otthont nem lehet falak közé szorítani,
nem lehet kulcsra zárni.
Mert az otthon egy érzés. (...)
Egy érzés, amit nem tudsz felépíteni,
berendezni, vásárolt tárgyakkal felékesíteni.
Az otthon egy érzés, amit nem vehetsz, csak kaphatsz.
Tőle. Vele, mellette mindenütt otthon vagy.
(Csitáry-Hock Tamás)

„ Létezik az a pillanat, amikor az ember megtehet valamit,
és övé lehet a boldogság.
Ez a pillanat eltarthat néhány napig,
olykor néhány hétig, legfeljebb néhány hónapig.
De csak egyszer, egyetlenegyszer fordul elő,
és ha az ember később vissza szeretne térni ehhez a pillanathoz,
az egyszerűen lehetetlen.
Nincs már helye a lelkesedésnek, a hitnek és a bizalomnak;
marad a csendes beletörődés, a kölcsönös, szomorú szánalom,
a haszontalan, de biztos tudás,
hogy valami megtörténhetett, létrejöhetett volna,
de egyszerűen méltatlannak bizonyultunk az adományra.”
(Michel Houellebecq)










