Szép festmények - tájképek

2021.04.17

" Nem mindenre a természet, az anyaföld tanít-e minket?

A földnek szíve van.

Aki ráborul s fülét odaszorítja közös tápláló anyánk

barna testéhez, rejtélyes dobogást hall alant,

mintha egy óriási kalapács tompa ütései volnának,

száz mérföldnyire mélyen belsejében;

a szíve dobogása az.

A föld gondolkozik is. Gondolatai a virágok. (...)

És ha gondolkozik, ha szíve van, éreznie is kell tudnia,

bánatának, örömének kell lennie.

Nagy szárazság idején keble fölrepedezik

s mint a szenvedő anya emlőin a gyermek,

növényzete elsínylik, elsatnyul,

míg ellenben harmatos hajnalon egész valója vidám mosoly."

(Mikszáth Kálmán)

Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad,

emeld fel a fejed és szívd tele a tüdőd levegővel,

idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat,

és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet.

Ne félj attól, hogy félreértenek

és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel.

Döntsd el határozottan, mi a szándékod,

aztán pedig egyenesen törj a cél felé.

Legyen szemed előtt a magasztos cél,

amit kitűztél magad elé - és akkor egy idő múlva

észre veszed, hogy öntudatlanul is megragadod

azokat a lehetőségeket, melyek vágyaid teljesüléséhez

szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja

a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van.

Képzeld önmagadat annak a tehetséges,

komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz

és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd,

hogy saját eszményedet megközelítsd.

(Elbert Hubbard)

A természet újra és újra megmutatja az erejét,

hiszen az Univerzumban olyan hatalmas erők működnek,

amiket esélyünk sincs befolyásolni.

Elhitetjük magunkkal, hogy a táplálkozási lánc tetejére

felküzdve magunkat, a technikai forradalmi fejlesztéseinkkel

mi uraljuk a bolygónkat, az élővilágot és a természetet.

Pedig sokkal sebezhetőbbek és védtelenebbek vagyunk,

mint gondolnánk, a természet pedig

folyamatosan figyelmezteti az öntelt és beképzelt emberiséget

a hibáira, csak éppen akkora már az arcunk,

hogy nem tudjuk, vagy nem is akarjuk mindezt tudomásul venni.

(John Cure)

Olykor elfog a legsötétebb kétségbeesés.

Úgy látom, a világot gyötrő jelenlegi zűrzavarban

semmibe veszik az élet igazi értékeit.

Mert hisz a szépség itt van nálunk,

de mily sokan mennek el vakon mellette!

Csak nézik, nézik a világ csodáit,

mintha semmit sem látnának meg belőlük.

Az emberek lázas sietséggel járnak ide-oda,

de alig gondolnak rá, hová is igyekeznek.

Egyre csak az önmagáért való izgalmat keresik,

mint az elveszettek és a kétségbeesettek,

és kevés örömöt találnak az élet természetes,

csendes és egyszerű dolgaiban.

(Pablo Casals)

Forrás: szöveg - forrás: rozsakert.bloglap.hu

Megosztás:

Kategória: Festmények Cimkék: szép tájképek festmények idézetek természet Hozzászólások

Szép festmények - tájképek

Szép festmények - tájképek hozzászólásai

Szólj hozzá