Merj álmodni,
mert az álmok álmodói meglátják
a holnapot.
Merj kívánni,
mert a kívánság a remény forrása,
s a remény éltet
bennünket.
Merj nyúlni
olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni,
amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben
és saját jóságodban,
mert ha így teszel,
mások is ezekben
fognak hinni.
Higgy a csodában,
mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb,
hogy higgy önmagadban...
mert odabenn a lelkedben
rejtőzik a csoda,
a remény, a szeretet
és a holnap álmai.

Ron Cristian

ŐSI NORVÉG VERS: TANULJ!

Tanuld meg a víztől követni az utat,
Tanuld meg a tűztől:mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a naptól,mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől,mely lombok közt pihen:
- hogyan kell életed leélni csendesen.

Tanuld meg tőlük,hisz mindenik testvéred:
-hogyan kell élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől:semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól:utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól,hogy az égben erőd.
Tanulj a tücsöktől:ha magad vagy zenélj.
Tanuld el a holdtól,hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól,s ha vállad súly nyomja,
- nézd meg milyen terhet cipel a hangya.
Tanuld a virágtól,hogy légy szép és kecses,
Tanulj a kismadártól: szabadon repülhess.
Tanulj a báránytól:legyél szelíd mint ő,
Mindentől tanuljál,mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon,mi célodhoz viszen,
Tanítson,mi meghal, s léted :

ÖRÖK LEGYEN!

"Most élvezd ki a perceket, hogy eleven vagy, hogy nevetsz.

Hogy van, ami örömödben könnyekre fakaszt,

hogy érzed a megkönnyebbülést, a napfényt a bőrödön.

Hogy van, akinek azt mondhatod: szeretlek.

Most legyél hálás a szüleidnek, ha még élnek,

és még mindig az ő szemük fénye vagy,

ha pedig már nincsenek veled, légy hálás érte, hogy jók voltak hozzád.

Légy hálás a kezekért, az ölelésért, az ìzekért a szádban,

a melegért és a hidegért, és a sima bókokért is,

na meg a hozzád intézett szép szavakért.

Most gyönyörködj a természet csodáiban, a szìnekben,

a hétköznapi változásokban, a leheletnyi élvezetekben.

Most légy hálás azokért a csodákért, amik csak neked adatnak meg.

Légy hálás az időért, a jókedvedért, lelj örömöt a barátokban,

az otthon melegében, a szerelmed szerető tekintetében,

és mindenben, amid van. Most élvezd, hogy ÉLSZ.

Mert az a fuvallat, ami messziről jön, és épp hogy csak megérint,

épp hogy csak érzel belőle valamit...az bizony a kegyetlen valóság,

hogy mindez egyszer véget ér."

(Agárdi Zsóka)