WILLEM  HAENRAETS  festményei

A vízfesték alkalmazása igen régi múltra tekint vissza.

Több ezer évvel ezelőtt a barlangfestményekhez is vízzel hígított,

a természetben található anyagokból készített festékeket használtak.

A jelenlegi formájában már a középkorban

Albrecht Dührer (1471-1528) előszeretettel alkalmazta

elsősorban növények ábrázolására.

De igazából a XVIII. századi angol tájképfestők

teremtették meg a hírnevét.

Legkiválóbb művelője J. M. W. Turner (1775-1851) angol tájképfestő volt.

Az akvarell festés, vagy vízfestés -

ahogy  egyszerűen nevezzük -

nem tartozik a könnyű festési technikák közé.

Aki próbálta már, tudja, hogy sokszor az eredmény

egészen más, mint amire az ember számított,

amikor eltervezte, hogy mit fog festeni.

Az ember csábítónak találja, mert talán egyszerűnek

és első látásra könnyűnek tűnik.

Nem kell hozzá bonyolult felszerelés, viszonylag olcsónak látszik -

bár a művészkellékek ára azért nem nevezhető olcsónak -

de az iskolai felszereléssel is hozzá lehet fogni.

Hiszen az iskolában is ezt tanulja minden diák már kicsi kora óta.

Valójában talán a legnehezebb festési technika,

ha az a célunk, hogy igényes munkát adjunk ki a kezünkből.

Az akvarell a nehézségei ellenére számtalan előnnyel is rendelkezik,

ami miatt vonzóvá válik.

Az egyik legnagyobb előnye, hogy tiszta, átlátszó felületeket ad,

amelyen átvilágít a papír és egy két festékréteget alkalmazva

csodálatos színeket érhetünk el.

Másik nagy előnye, hogy a papíron keveredve,

összefolynak a színek a nedvesített felületeken,

amelyeket csak irányítani kell és ezzel egyszerűen különleges,

érdekes textúrákat hozhatunk létre.

Meg kell említenem néhány ma élő igen kiváló akvarellfestő művész nevét is,

a teljesség igénye nélkül, mint pl.:

Alvaro Castagnet,, Joseph Zbukvic, David Bellamy,

Ron Ranson vagy a nemrég elhunyt Edward Wesson.