A fényhozó Luca, példamutató tisztasága és alázatos élete folytán

nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták.

Németországban kedvelt szent.

Északon a Luca-menyasszonyt koszorúval és gyertyával

1780-ben említik először, a szokást újraélesztették Svédországban

Nobel Alfréd halála évfordulójával összefüggésben.

A hagyományápolók, Vajdaságban és a környező országokban, 

Luca-napon a család minden tagjának sütnek egy lucapogácsát,

és egyikbe pénzdarabot rejtenek el. Aki ráharap, szerencsés lesz.

Alakját Itáliában és a skandináv népek körében

mai napig igen nagy tisztelet övezi.

Legnagyobb kultusza mégsem szülőhazájában Itáliában,

hanem az északi Svédországban van.

Állítólag viking hajósok – akik maguk is keresztények voltak – vitték el

Skandináviába a fiatal  lány történetét.

A vikingek Luciát fénnyel körülvett, ragyogó lénynek képzelték el,

s mivel a téli napfordulót övező sötét napokon a fény számukra

igencsak nagy értékkel bírt, ez a valószínű magyarázata annak,

hogy a svédeknél a Luca-napi fényfesztivállal kezdődnek a karácsonyi ünnepségek.

Ám amíg az olaszoknál és a skandináv népek körében a gyógyító,

ajándékozó Lúcia terjedt el, Közép-Európában – különösen nálunk

és a szomszédos országokban – a negatív hasonmása,

a sötét Luca, a boszorka alakja jelent meg a folklórban.

Ezért van az, hogy térségünkön e napot nem az ünnepségek jellemezték,

hanem a pogány szokásokból táplálkozó babonás hiedelmek,

tilalmak, jóslások és praktikák.

A svéd Luca-napi ünneplés, a „fény ünnepe“ –  

a régi  fényünnep folytatása.

 Lux latinul fényt jelent, így kerülhetett az ünnep éppen Luca napjára,

a IV. századi mártírnő ünnepére.

Luca napi ünnepség Skandináviában

Skandináviában , hagyomány szerint ezen  a napon

a  család legidősebb lány gyermeke elsőként kel fel,

és „Sankta Lucia” jelmezébe öltözik: fehér ruhát ölt magára,

derekára piros szalagot köt, a fejére pedig egy égő gyertyákkal díszített

zöld koszorút erősít.

Miközben tradicionális Luca napi dalokat énekel,

a ház lakóit kávéval és süteményekkel ébresztgeti.

Ezzel a rituáléval Szent Lucia legendájának tisztelegnek,

aki az éhínség idején élelmet adott a rászorulóknak.

A Luca-napi ünnepségek részeként minden nagyobb város

megválasztja a maga Luca-menyasszonyát

, s a legszebbiküket Stockholmban jelképesen megkoronázzák.

Skandináviában az iskolákban a gyerekek is nagyban készülnek

a Luca napi ünnepségre.

Az iskolákban  a tanitónénivel Lucanapi kalácsot készítenek

és pontban délben büszkén  várják a szülőket Lucanapi dallal, 

sütivel és kávéval.

Az ünnepség után már a déli órákban az iskolák bezárnak,

este pedig – főleg a gyermekek részvételével – országszerte

jelmezes, gyertyás felvonulást tartanak a város központjában.

A nagyobb áruházakat, bevásárlóközpontokat,

idősotthonokat jelmezbe öltözött Lucák keresik fel, akik,

miközben tradicionális dalokat énekelnek,

kifejezetten erre a napra készített süteményeket –

ún. Luca-cicákat („Lussekatter”-nek nevezett cica-alakú sáfrányos,

mazsolával díszített sáfrányos kalácsokat) és ropogós,

gyömbéres kekszet – osztogatnak az embereknek.

A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost.

Ez utóbbi terjedt el környezetünkben és a néphagyományban.

Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, boszorkányság,

 hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mind december 13-hoz, Luca napjához