Egyetlen mosoly felcsigázhat annyira,

hogy érezd, van értelme élni.

Ezért érdemes élni.

Az ölelésekért, a mosolyért,

egy kedves szóért, egy homlok pusziért,

bármiért, amiből érzed, nem vagy egyedül.

Mert tudod néha kemény lesz.

Nagyon kemény.

Úgy érezheted, hogy kicsúszott a talaj a lábaid közül,

te meg lepottyansz a hideg betonra,

és jobb esetben nem törsz darabjaidra.

De tudod vannak pillanatok, amikért tovább mész,

mert tudod, a világ összedőlhet körülötted,

ők akkor is téged fognak keresni a romok között,

mert nem tudnak nélküled élni.

És ez fordítva is igaz...

Próbáltál már félhomályban beszélgetni valakivel?
Nem a szerelmeddel, de akár a barátoddal is!
Mondjuk észrevétlenül leszállt az este, és besötétedett.
Érezted, hogy őszintébb lettél?
Érezted, ha valaki villanyt gyújt,
hirtelen megváltozik közöttetek minden?
Nem a szemeteket, a lelketeket vakítja a fény!
Érezted, hogy a villany-fény valami meghittséget ver széjjel?
"Jaj, oltsd el, olyan jó volt idáig sötétben beszélgetni!
" Sötétben a lélek könnyebben válik meztelenné."

 Mindenki megértésre, szeretetre éhezik,

Örül, ha adhat, igazán csak így élhetik.

Üres az élete annak, akinek csak elvárása van,

Adni nem ad, csak kapni akar.

A szeretet a legfontosabb, az egészség után,

E két dolog jó, ha együtt karöltve jár.

Szeress, amíg van kit, szándékosan meg ne bántsd,

De, ha megtörtént, sietve kérd bocsánatát.

Boldog csak akkor tudsz igazán lenni,

Ha tudsz őszintén, szívből szeretni.