Aranyosi Ervin:
Ismered önmagad?

Mondd kedves barátom, te ismered magad?
És ez a tudásod, vajon miből fakad?
Talán mások mondták? Szidtak, vagy dicsértek?
Vajon gyermek korban, mily bántások értek?
A szeretet akkor volt csak elérhető,
ha lelked lenyugszik, s fejed lágya benő?
Ha már felnőtt szemmel nézed a világot,
s azt látod, mit szülőd, vagy nevelőd látott?
Mondd csak hányan voltak lelkedre hatással?
Törődtél magaddal, vagy mindig a mással?
Saját álmod élted? Próbáltál evezni,
tengernyi határ közt magad kifejezni?
Úgy tetted dolgodat, ahogy mások mondták?
Akkor is, ha ezzel kedved elrontották?
Vajon félre dobtad összes izzó vágyad,
csak, hogy szeressenek, s levágják a szárnyad.
Mondd csak, földhöz kötve, megismerted magad,
vagy csak szabad lelked ingoványba ragad?
Teszed, amit mások kérnek és elvárnak,
s csak átlagos dolgok maradnak utánad.
És vajon az lettél, akinek születtél,
vagy meghasonultál, másnak megfeleltél?
Mások bús terheit cipeli a vállad?
Mondd, a saját lelked, végre megtaláltad?
Hiszem, sosem késő, önmagaddá válni,
csupán a lelkedet kéne hagynod szállni!
Terheidet dobd el, élj magadért végre,
dobd el a sok béklyót, s emelkedj az égre!
Csak úgy csendesülj el, s keresd meg a lelked,
igazi önmagad ott él mélyen benned.
Tedd szabaddá végre, s vágyaidat éld át,
hagyatkozz lelkedre, s keress méltó példát!
Ismerd meg önmagad, lépj valós utadra,
bátorítson álom, erőt adó mantra!
Soha sincsen késő, felszállni, repülni,
csodát rejtő, valós álmokba merülni!
Szeretni, tisztelni önmagadat végre,
szabadság örömét felírni az égre!
Álmokat álmodva önmagaddá válni,
szeretni, örülni, a létet csodálni!

Müller Péter: Elengedni

,,Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad.

Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted.

Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás.

Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj.

Ha már nem fáj: nem is szeretjük.(.........)

Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl.

Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre.

Nem közönyt jelent.

Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni,

a maga útján-abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám.

De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."

Várnai Zseni: Őszi napfény

Ne gondolj a télre
Ne hallgass a szélre
gyere velem sütkérezni
A sárguló rétre

Mondok neked szépet
ragyogó meséket
nap aranyát neked adom
s az eget, a kéket

Nézd, a nap sugara
ragyog még a tájra
édes-meleg búcsúcsókot
hint a fűre, fára

Arany most itt minden
osztozunk a kincsen
és akinek nincs belőle
adunk majd mi ingyen.