Rózsák - szépek

Borges: A rózsa
A RÓZSA
[LA ROSA]
A rózsa,
a hervadhatatlan rózsa, a meg nem énekelt,
e súly és ez az illat, a rózsa,
a mély éjszakák fekete kertjében,
minden kertben és minden este nyíló
rózsa, amely titkos alkímiával
felkelt a széthullt hamuból,
a perzsák rózsája és Ariostóé,
az örökké magányos,
a rózsa, mely rózsák rózsája mindig,
a zsenge plátói rózsa,
a lángoló vak rózsa, a meg nem énekelt,
elérhetetlen rózsa.
Babits Mihály


Remenyik Sándor: Tea-rózsa
Egy diák jött az utcán szembe vélem,
A gomblyukába rózsa...
Ahogy méla mosollyal ráhajolt:
Valaki adta: sugárzott le róla.
Rózsa, illatos nyárelői rózsa...
Illatos, édes, első szerelem...
Nekem ily rózsám nem volt sohasem.
Más virágra vágytam már akkor is:
Halványabbra, illattalanabbra,
De ritkábbra, csodálatosabbra. -
És közben - elfutott az élet is.
Hajnali rózsák
A kert hajába
rózsalugasok tűznek virágokat.
Szivárvány-arcukról
a Nap mosolyog.
Leveleikkel fűrészelgetik a levegőt;
ing és billeg a tér,
rángatja az ég hajnalvörös kelyheit,
hogy bimbót pirosító loccsanással
ömöljenek
az alvó rózsák
végtelenségére.
Lángtáncot lejt a kert.



















