Otthon minden sokkal egyszerűbb,

de titokzatosabb, sejtelmesebb is,

mert a legmutatványosabb külföld sem nyujtja azt az élményt,

amit az elhagyott otthon szobái rejtegetnek.

Ez az élmény a gyermekkor.

A várakozás emléke.

Ez van minden élet alján.

Erre emlékezünk akkor is, amikor később

egyszer a Gaurizankárt látjuk, vagy a Michigan-tavat.

Az a világítás, azok a hangok, azok az örömek

és meglepetések, az a reménykedés és félelem,

melyet a gyermekkor zárt magába.”

Márai Sándor

E szó: otthon,

úgy hangzik, mint egy szép költemény,

vagy mint az esküvői harangszó,

de hangja ennél is lágyabb, kedvesebb és szívhez szólóbb

. Legyen az nádfödeles kunyhó

vagy pompás palota, egyre megy -

a szülői ház, ha még oly igénytelen is,

mindig szülői ház marad,

mert a föld kerekségén semmiféle hely sem hasonlítható hozzá.

Az otthont nem lehet falak közé szorítani,

nem lehet kulcsra zárni.

Mert az otthon egy érzés. (...)

Egy érzés, amit nem tudsz felépíteni, berendezni

 vásárolt tárgyakkal felékesíteni

 Az otthon egy érzés, amit nem vehetsz, csak kaphatsz.

Tőle. Vele, mellette mindenütt otthon vagy.

Amikor eléred a kis házat, azt,
ahonnét indultál,
felismered, pedig jóval kisebbnek
látszik, mint emlékeidben.
Menj végig az úton, át a kerten,
amit csak egyszer láttál.
És menj haza. Vagy teremts otthont.