Ab ovo usque ad mala - A tojástól az almáig

A harmadik étkezés

Az ókori Rómában korán keltek (4 körül),

éppen ezért már du. 3-4 körül leültek az asztalhoz lakomázni.

Ez volt a harmadik étkezés, ez számított náluk főétkezésnek.

Az étkezés előtt egy ültető rabszolga kísérte a vendégeket a fekvőhelyükhöz,

miután a szandálokat már letették.

Szigorú ülésrend érvényesült (társadalmi hierarchia alapján),

a fő hely a házigazdától jobbra volt.

Étkezés előtt általában megmosták a kezüket,

esetleg rabszolgák körmöt vágtak a vendégeknek.

Kerevetre dőlve ettek, bal könyökük kispárnán nyugodott, jobbjukkal étkeztek.

Éppen ezért a kanálon kívül más evőeszközt nem használtak,

általában az ennivalókat már felszeletelve hozták ki,

vagy ott helyben vágták fel. Vagyis kézzel ettek,

és a kezüket egy otthonról hozott kendővel törölték meg -

ezt néha ellopták a lakoma alatt...

Általában csak férfiak vettek részt a vacsorán,

ha esetleg a háziasszony is jelen volt, akkor ő külön egy székben ült.

A császárkorban már azonban a régi római erkölcs felbomlóban volt,

sok esetben nők is a férfiakkal együtt ettek, illetve mulattak.

Többször is történt áldozatbemutatás (étkezés előtt ételáldozat Jupiternek,

ivászat előtt italáldozat Bacchusnak),

de néha a család házi szellemeinek (Laroknak) is áldoztak.

Ekkor a szobrocskáikat kis virágfüzérrel díszítették fel).

A fogások

Előétel (gustus) során

étvágygerjesztő ételeket fogyasztottak

(tojás, kagyló, osztriga, hal, saláták, olajbogyó, saláták és főzelékek.

Az első fogás (prima mensa)

különböző szárnyasokból, vadakból, halételekből állt.

Zöldségek, saláták szintén voltak,

sok hüvelyesből készült ételeket is felszolgáltak ekkor.

Általában rendkívül fűszeresen készítették el,

közkedvelt volt az a garum nevű halszósz vagy mártás,

amit több hónapon keresztül érlelt halakból készítettek el.

A második fogás (secunda mensa) a desszert volt,

ekkor különféle nyers, szárított gyümölcsöket vagy befőtteket tálaltak

(alma, körte, szőlő, barack), esetleg diót, mogyorót.

Végül az ivászat következett, amit a borkirály vezetésével végeztek.

Itt a színbort különféle arányban vegyítették édes-, vagy tengervízzel.

Közben valamilyen szórakoztató műsort néztek végig vagy beszélgettek.

Természetesen a baráti, szellemes beszélgetésekkel fűszerezett lakomázástól

a duhaj tivornyázásig széles skálán mozogtak ezek a lakomák,

amelyeket általában csak tehetős rómaiak engedhettek meg maguknak,

a szegényebbek egyszerű körülmények között fogyasztották el "estebédjüket",

vagy közülük kerültek ki azok a kliensek,

akiket az előkelő patrónusok meghívtak magukhoz.

... a csillagos ég

S a császárkori tobzódás határa a csillagos ég! Lássunk néhány, immár a dekadencia határát súroló fogást!

... Maecenas, Augustus császár és a művészek (mint pl. Horatius vagy Vergilius) nagy barátja és támogatója például csacsihússal kedveskedett egyszer vendégeinek.

... Apicius - Tiberius idején élt ínyenc - találta ki, hogy a libákat fügével tömjék, illetve levágás előtt mézes borral itassák őket.

... ugyane' férfiú "fejlesztette tovább" a garumot is, mégpedig úgy, hogy kishalakat garumba fullasztott, majd a májukból újabb mártást készített.

... Apicius egyik kedvence volt az a fogás is, amit páva-, fülemüle- és flamingónyelvből (!) kreált.

... s még mindig Apicius! A nagy ínyenc kedvelt összetevői között tartották számon a kakastaréjt és a tevesarkat is (!).

 

Apicius édességei Körtefelfújt (soufflee) Hozzávalók: 1 kg körte (hámozott, magozott), 6 tojás, 4 evőkanál méz, 1 dl aszúbor, egy kevés olaj, fél dl garum (vagy fél teáskanál só), egy negyed teáskanál őrölt kömény, őrölt bors. Főzd össze a körtét a borssal, köménnyel, mézzel, aszúborral, garummal és egy kis olajjal. Add hozzá a tojásokat. Főzd még kb. 30 percig kis, majd közepes lángon. Tálaláskor szórd meg borssal. Ova sfongia ex lacte (palacsinta) Hozzávalók: 8 tojás, 6 dl tej, 1 dl olaj, kevés méz, kevés őrölt bors. Keverd össze a tojásokat, a tejet és az olajat, míg palacsintatésztát kapsz. Süsd serpenyőben. Töltsd meg mézzel, a tetejét szórd meg borssal. (Galla Ágnes nyomán)

Baiae-i babsaláta

Hozzávalók: 50 dkg lóbab, citromlé,  2-3 evőkanál olaj, 1/2 dl tokaji aszú, garum (halszósz vagy só), 1 szál póréhagyma, 1 db zeller, kerti ruta, kömény
Elkészítés: A babot kevés sós vízben puhára főzzük. Citromlével, olajjal, tokajival, garummal, apróra vágott póréhagymával és zellerrel, rutával, köménnyel salátaöntetet készítünk, és a babra öntjük. Hidegen és melegen is tálalható.

Töltött cékla

Hozzávalók: 4 cékla, 5 dkg mazsola, 1 evőkanál olívaolaj, 4 kávéskanál koriander, fél kávéskanál római kömény, 1 kis szál póréhagyma
Az öntethez: olívaolaj, garum (halszósz), ecet
Elkészítés: Az alma nagyságú céklát meghámozzuk, a tetejét körben levágjuk és a belsejét kivájjuk. A mazsolát beáztatjuk. Kevés olívaolajon a koriandert kicsit átpirítjuk (ne pattogjanak ki), hozzáadjuk az őrölt római köményt. A mazsolát leszűrjük és hozzákarikázzuk a póréhagymát. Összekeverjük a fűszerekkel, a céklákba töltjük. A levágott tetejüket visszarakva 160 fokon, másfél óra alatt, alufóliával letakarva megsütjük. Az olívaolajból, halszószból és ecetből készült vinaigrette-el leöntve tálaljuk.

Zöldborsó Vitellius módra

Hozzávalók: 1 kg zöldborsó, 3 főtt tojás, 1 evőkanál méz, 1 teáskanál ecet, törött bors, lestyán, gyömbér, 1 teáskanál olaj
Elkészítés: Főzzük meg a zöldborsót, és villával nyomkodjuk szét (turmixolhatjuk is). A főtt tojások sárgáját törjük össze, és keverjünk hozzá mézet, sót, ecetet, törött borsot, lestyánt és egy késhegynyi gyömbért. Néhány csepp olívaolajjal főzzük fel. Amikor kész, keverjük hozzá a zöldborsópüréhez.

Mézes datolya

Hozzávalók: 20 dkg datolya, 5 dkg dió, méz, törött bors, só
Elkészítés: Magozzuk ki a datolyát. A mag helyére tegyünk durvára tört diót (keverhetünk bele egy kis törött borsot is). Egy edényben melegítsünk mézet, és ebbe mártsuk bele az előzőleg sóba meghempergetett töltött datolyaszemeket.

Forrás: mindmegette.hu

             wikipedia