Elkeskenyedő arckoponyájú, lompos farkú,

hegyes fülű, elliptikus szemű állat.

Bundája vörhenyes, pofája, farka és hasa fehér.

Színe évente a vedlések idején változik.

Mellső végtagján 5, a hátsón 4 lábujj található.

Teste 60 cm, farka 40 cm hosszú, testtömege 6-7 kg.

Európa szerte elterjedt, néhol igen gyakori ragadozó.

Eredetileg az erdős területek lakója volt,

de sok más helyen is előfordul

(mezőgazdasági területek,

cserjés-fás-ligetes-bokros helyek, lakott területek).

Éjszaka vadászik.

Zsákmánya főként kisemlősökből, rovarokból,

szárnyasokból áll, de gyümölcsöket is eszik.

Különböző kaffogó és ugató hangokat ad.

A veszettség fő terjesztője.

Érdekességek a vörös rókáról:

• A vörös róka 48 km/h sebességgel képes szaladni.

• A vörös róka 2 méter magas akadályokat is képes átugrani.

• 28 különböző hangot tud kiadni,
• az egyedeket nagyon könnyű megkülönböztetni a hangjuk alapján.

- Képzeld el nekik a lábukon is van "bajusz"

ez is segíti őket a tájékozódásban

- Amikor megszületnek a rókicák nagyon kicsi az orruk,

szinte kutya pofijuk van

- Ha éjjel megvilágítod őket akkor zölden világít a szemük

- A rókák nem rágják meg az ételt,

hanem kisebb darabokra szaggatják és így darabokban nyelik le

A vörös róka a világon a legismertebb rókafajta.

A kutyafélék családjába tartozik, elterjedése

főként az északi földtekére jellemző, Közép-Ázsiára

és Észak-Afrikára.

Előfordulása nagyon változó, a sivatagoktól a farmokig,

a prériktől az erdőkig, a tundrákban és a városon kívüli

és belüli területeken, a vörös róka mindenhol megtalálható.

Az 1800-as években a vörös rókát betelepítették Ausztráliába is,

ahol kiválóan meghonosodott, és vadászati célponttá vált.

A vörös róka számtalan őshonos erszényes faj számának

drasztikus csökkenésében, illetve néhány faj kihalásában is

nagy szerepet játszott.