A napok rohannak, futnak,
céltalan bolyongunk a szürkeségben.
Mindenki siet valahová.
Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.
Hiányzik valami az életünkből.
Nem látjuk a tarka virágok színét,
nem érezzük a napfény melegét.
Hiányzik egy ölelés, egy jó szó,
elmúlt nyarak igézete, ringó kalászos, erdők illata.
Hiányzik az életből valami...
Egy csoda, egy varázs, egy csillaggyúlás.
Egész életünkben szakadatlanul, fuldoklásig küzdünk, harcolunk.
Vágyódunk a tökéletességre, és csak reménykedünk hiába.
Reménykedünk egy csókban, ölelésben, egy kézfogásban, egy mosolyban.
Hiányzik az életből valami...
Hiányzik a jó, hiányzik a napfény mosolya,
A nappalok rohannak, futnak, mindenki siet valahová.
De egyszer, valahol meg kellene állni ...
egy mosolyra, egy ölelésre, egy igaz szóra.
Valahol meg kellene állni ...
segíteni azon, aki elesett.
Meg kellene tanulni újra mosolyogni, kezet nyújtani!
 

Merj álmodni,
mert az álmok álmodói meglátják
a holnapot.
Merj kívánni,
mert a kívánság a remény forrása,
s a remény éltet
bennünket.
Merj nyúlni
olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni,
amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben
és saját jóságodban,
mert ha így teszel,
mások is ezekben
fognak hinni.
Higgy a csodában,
mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb,
hogy higgy önmagadban...
mert odabenn a lelkedben
rejtőzik a csoda,
a remény, a szeretet
és a holnap álmai.

Ron Cristian

"Most élvezd ki a perceket, hogy eleven vagy, hogy nevetsz.

Hogy van, ami örömödben könnyekre fakaszt,

hogy érzed a megkönnyebbülést, a napfényt a bőrödön.

Hogy van, akinek azt mondhatod: szeretlek.

Most legyél hálás a szüleidnek, ha még élnek,

és még mindig az ő szemük fénye vagy,

ha pedig már nincsenek veled, légy hálás érte,

hogy jók voltak hozzád.

Légy hálás a kezekért, az ölelésért, az ìzekért a szádban,

a melegért és a hidegért, és a sima bókokért is,

na meg a hozzád intézett szép szavakért.

Most gyönyörködj a természet csodáiban, a szìnekben,

a hétköznapi változásokban, a leheletnyi élvezetekben.

Most légy hálás azokért a csodákért, amik csak neked adatnak meg.

Légy hálás az időért, a jókedvedért, lelj örömöt a barátokban,

az otthon melegében, a szerelmed szerető tekintetében,

és mindenben, amid van.

Most élvezd, hogy ÉLSZ. Mert az a fuvallat, ami messziről jön,

és épp hogy csak megérint, épp hogy csak érzel belőle valamit...

az bizony a kegyetlen valóság, hogy mindez egyszer véget ér."

(Agárdi Zsóka)