Néha azt hiszem, a szeretetre várok.

 Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség:

aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné.

 Közben már megtudtam, hogy szeretet kapni nem lehet;

 mindig csak adni kell, ez a módja.

Megtudtam azt is, hogy semmi sem nehezebb,

 mint a szeretetet kifejezni.

 A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek,

akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát

rögzíteni tudják szavaikban.

 A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek,

 nincs hőfoka, mint a szerelemnek.

Tartalmát nem lehet szavakban közölni;

 ha kimondják, már hazugság.

A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben, vagy a levegőben.

 Szerves lény talán nem is élhet másképp,

 csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

(Márai Sándor)

"Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában

szeretted a legjobban és a legigazabban.

Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs".

Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk,

s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá,

mennyire szerettük. Utólag.

És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok,

a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások,

veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték,

amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett,

üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve

villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:

- Milyen hülye voltam! Nem láttam,

milyen kincset szórok szét minden percben és órában!...

Bár akkor tudtam volna, amit most tudok:hogy ajándék volt vele az élet!

Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is!

Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném…

És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani."
(Müller Péter)

"Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát:

ha nem szeretjük tovább.

Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk.

A felejtésre.

Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges.

A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja:

ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más.

Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy.

A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra.

Nem az emléke, a hiánya él bennünk!"
(Müller Péter)

"Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod -

nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában

önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj –

és tudod, hogy nem kellett volna.

Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal."
(Müller Péter)

Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik.

Ami elmúlt, annak múlttá kell válni, s ha nem akar,

akkor tudatos munkával azzá kell tenni.  

(Müller Péter)

 Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat,

amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk,

hogy mi már valahol találkoztunk.

Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.

/ Müller Péter /