A 10-12 méter magas, és 150-200 évig is élő paratölgy  a mediterrán vidéken él,

de a legterjedelmesebb ültetvények Portugáliában, Spanyolországban,

Franciaországban, Olaszorszában, Marokkóban, Algeriában, 

és Kínában a Jangce parvidékén találhatók.

A paratölgy törzsén és a nagyobb ágakon

a kéreg viszonylag gyors fejlődéséből vastag,

rugalmas, puha, könnyű réteg képződik,

amely óvja a növényt az időjárás hatásaitól,

a vizet nem ereszti át, ugyanakkor lélegzik.

Maga a tölgyfa a mérsékelt éghajlati öv szinte bármely területén megél,

azonban ezt az érdekes kérget csak a Földközi tenger partvidékein

és egyes kínai tájakon tudja kifejleszteni.

Akár a jó szőlőt, a parafát is a talaj minősége, a tenger közelsége,

a levegő páratartalma és a nap sugárzása alakítja ki

. Ahogy pedig a jó szőlőből a jó bort,

a parafa termékeket (dugót, burkolatokat, szigetelő anyagokat)

az emberi találékonyság fejleszti, nemesíti.

A pararéteg táblái a fáról maguktól is leválnak, azután pedig újra képződnek.

Ezt a jelenséget használjuk ki.

Mint bárányon a gyapjú, úgy fejlődik ki a fa kérge,

és minden hántás után újra meg újra megnő.

PARAFA

A parafa különösen dugónak alkalmas, mert rugalmas,

ugyanakkor a nedvességet nem engedi át.

A világban termelt parafa mintegy 60%-ából dugókat készítenek.

Mivel nagyon könnyű, halászúszókhoz és bójákhoz is jó,

de használják padlónak, sőt, tűzállósága miatt

legújabban a rakétatechnológiában is.

Házak külső téglájának is használták már.

Egyéb kedvező tulajdonságai

rugalmasság, hőszigetelés, hangszigetelés,rezgéscsillapítás.

A burkolóanyagnak használt, hántolt kérget megőrlik.

A megőrölt szemcséket a parafában lévő gyanta

mindenféle adalékanyag hozzáadása nélkül is rögzíti egymáshoz,

de ragasztókkal ez a kötés még jelentősen szilárdítható.

A parafa iránti igény a palackos borokkal nőtt, de a parafaellátás hullámzó,

mert bár a paratölgyek több évszázadig élnek,

egy-egy fa kérge egy évtizedben csak egyszer takarítható be.

A minőségi dugók drágák,

ezért az olcsóbb borokhoz rosszabb vagy műanyag dugót használnak.

A műanyagdugók nem száradnak ki és nem zsugorodnak össze,

ezért az ilyen üvegeket nem kell oldalt fektetve tárolni,

mint a parafadugós palackokat.

DUGÓK

Az eredeti parafadugót egy darabban vágják ki a paratölgy kérgéből

ezért a legdrágább dugófajta.

Szorosan feszül a palackba, semleges ízű és természetes anyag.

A dugók mintegy felét Portugáliában gyártják.

A parafa dugót az ital tálalása után kis ezüsttányéron illik az asztalra helyezni.

A préselt dugókhoz a kéreg maradványait használják fel:

ezeket megőrlik, majd összeragasztják.

Bár a préselt dugók gyakran doh- vagy dugóízűek,

termelésük az utóbbi tíz évben csaknem megkétszereződött.

A korongdugó úgy készült, hogy a préselt dugó aljára parafa korongot ragasztanak.

A francia borkészítők egészen a 17. század közepéig

nem használtak parafadugót,

inkább olajos rongyot tömtek az üveg nyakába.

Állítólag a XVIII. század végén Dom Perignon,

egy francia bencés apátság pincemestere zárta le először

parafadugóval habzóboros palackjait.

Az ilyen dugók tömegtermelése az ezernyolcszázas években kezdődött.

A XIX. század hatvanas éveiben

lenolajjal vegyített porával vitorlákat próbáltak impregnálni –

az eredmény a linóleum feltalálása lett.

Ekkor fejlesztették ki az első parafa szigetelő és padlóburkoló lapokat is

. Hő- és hangszigetelőként nagyon népszerű lett:

a Titanic elsüllyedése után hetekig úsztak az óceán hullámain

a szerencsétlenül járt hajó hűtőházának parafa táblái.

A két világháború között a PVC miatt

a parafa sokoldalú felhasználása szinte feledésbe merült,

és csak a hatvanas években, a természetes anyagok divatjával kezdődött újra.