Az a másodperc, amikor igazán szeretünk,

életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az.

A többi boldogtalan varázslat. Őrület.

Teli félelemmel és szomjúsággal

. Mi persze éppen fordítva gondoljuk.

Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt,

magányos lélekkel élünk.

Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém,

a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás,

az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése.

És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor.

Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek,

hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" -

miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja:

"Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!"

Amikor szeretjük egymást: kijózadonunk. Felébredünk.

Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk

. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el,

amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket,

és elkezdünk egymásban, egymásért élni

Müller Péter

Ne kívánd senki szeretetét.

Ne utasítsd el senki szeretetét.

Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege:mindenre egyformán.

Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből,

mint akiknek nincs szükségük terád.

Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók

olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba,

melynek melegítésére rendelik.

Weöres Sándor

egy madár.
Amikor kalitkába zárjuk,
Emberi szeretetnek hívjuk.
Ha megengedjük neki,
Hogy a mindent átható
Tudat égboltján repüljön,
Akkor isteni szeretetnek hívjuk.

Abraham Lincoln a polgárháború idején sűrűn látogatta a kórházakat,

hogy sebesült frontharcosokkal beszélgessen.

Egy alkalommal az orvosok egy fiatal katonát mutattak neki, aki a halálán volt

— Mit tehetek önért? — lépett az ágyához Lincoln.

A fiatalember nyilvánvalóan nem ismerte föl az elnököt,

s erőlködve préselte ki magából a szavakat:

— Írna az anyámnak, kérem?

Tollat, papírt hoztak, s az elnök gondosan jegyezni kezdte,

amit a haldokló diktált.

— Drága Édesanyám! Szolgálatteljesités közben súlyosan megsebesültem.

Félek, hogy nem épülök fel többé. Kérlek, ne gyászolj miattam,

csókold meg helyettem Maryt és Johnt! Isten áldjon Téged és Apát!

A katonának nem maradt ereje folytatni, úgyhogy Lincoln aláírta a nevében,

és a lap aljára odakanyarította: „Az Ön fia helyett leírta: Abraham Lincoln.”

A fiatalember kérte, hadd láthassa a levelet, és megdöbbent a lábjegyzeten.

— Valóban ön az elnök?

— Igen, én vagyok — felelte csendesen Lincoln, és megkérdezte, segíthet-e még valamit.

— Legyen szíves, fogja meg a kezemet! Úgy könnyebben szembenézek a véggel.

A kórterem nyüzsgése fölé magasodó alak ott állt az ágynál,

fogta a fiú kezét, és bátorító szavakat suttogott neki, míg végleg le nem hunyta a szemét.
(The Best of Bits & Pieces)