Pandóra  a görög mitológia szerint az első (földi, vagyis halandó) nő,

akit istenek teremtettek.

Héphaisztosz és Pallasz Athéné teremtették Zeusz útmutatásai alapján,

de minden isten adott valamilyen egyedi ajándékot a létrehozásához,

vagy a teremtménynek.

Más mitológiai változatban Zeusz utasította Héphaisztoszt,

hogy nedves földből (agyagból) gyúrjon egy lényt,

aki büntetésére lesz az emberiségnek Prométheusz árulásáért,

aki ellopta az istenek tűzét és azt az embereknek adta;

ehhez a bosszúhoz az összes isten csatlakozott,

felajánlva a születendő lénynek egy-egy "csábító ajándékot".

Zeusz Pandórát használta fel a bosszúra.

Magát Prométheuszt a tettéért azzal büntette, hogy egy sziklához láncoltatta,

ahol egy sas minden nap lakmározott a májából.

Neve, a (görög Πανδώρα, azaz „csupa ajándék”.

A szóösszetétel a  „jutalom”, „ajándék” szavakból ered;

a jelentése pedig „a mindennel felruházott”, „a mindennel megáldott”,

vagy „az összes adományt birtokló” is lehet.

A Pandóra mitológia az isteni igazságosság kérdéskör korai felvetése,

melyben arra keresik a választ az emberek, miért is létezik a gonosz a földön.

Zeusz féltékenyen látta, hogy a tűz a halandók birtokába került.

Haragosan megfenyegette Prométheuszt:

az istenek és az emberek atyja, s meghagyta Héphaisztosznak,

a kovácsmesternek, hogy gyúrjon össze gyorsan földet vízzel,

és abból formáljon istennőkhöz hasonló szépséges alakot,

Athéné pedig tanítsa asszonyi munkára, mesteri szövésre-fonásra,

az aranyos Aphrodité öntsön kedvességet, vágyat keltő szépséget a fejére,

míg Hermész lássa el mindenféle csalafintasággal.

Ezek szót fogadtak Zeusznak, hamarosan szemérmes szűz alakját

formálta ki az agyagból a sánta kovácsisten,

Pallasz Athéné felövezte és kicsinosította,

Aphrodité kísérői, a Khariszok, és Peithó, a rábeszélés istennője,

aranyláncokat aggattak rá,

a széphajú Hórák tavaszi virágból font füzérrel díszítették fel,

Hermész hazugságot, csábító szavakat és tolvaj szokásokat rejtett a keblébe,

s ugyancsak ő, az istenek követe adott nevet is neki:

Pandórának, „mindenki által megajándékozottnak” nevezte el,

mert az Olümposz minden lakója ajándékozott neki valamit.

  Hermészre bízta Zeusz, hogy vigye ajándékba

Prométheusz testvéréhez, Epimétheuszhoz.

Epimétheuszt jó előre figyelmeztette Prométheusz,

hogy ne fogadjon el semmit Zeusztól,

de Epimétheusz megfeledkezett az intelemről, befogadta házába

Pandórát, az első asszonyt.

Jókora agyaghombárok álltak Epimétheusz háza körül,

felében-harmadában a földbe süllyesztve.

Az egyikben gabona volt, a másikban must vagy olaj,

így Pandóra megtalált férje házánál mindent, ami csak kellett.

Egyetlen hombártól tiltotta Epimétheusz az asszonyt, de hiába,

mert Pandóra oldalát fúrta a kíváncsiság: ugyan mi lehet benne?

Egy óvatlan pillanatban leemelte a hombár fedelét,

hát a sokféle baj kirepült belőle az emberek közé,

akik eddig gond nélkül éltek.

Kirepült a hombárból a Fáradtság, a Betegség, az Öregség;

Pandóra ijedten csukta vissza a fedelet, de már késő volt,

csak a Remény volt már a hombárban, amikor újra lezárult a nyílása.

Azóta kell az embereknek fáradságos munkával megkeresniök

a mindennapi kenyeret, és azóta töri meg tagjaikat a betegség és az öregség.

Manapság a „Ne nyisd ki Pandora szelencéjét!”,

mint szólást szoktuk használni abban az értelemben,

amikor valaki szeretne megtenni valamit, mely kicsinek vagy ártalmatlannak tűnik,

de szeretnénk figyelmeztetni, hogy tette(i) súlyos

és messzemenő következményekkel kecsegtethetnek.

A mítoszban a szelencére a pithos szót használták, amely amforát jelent,

méghozzá egy méreteset, gyakran akkorát, mint egy kisebb ember.

Az ilyen köcsögökben mindenfélét tároltak az ókori görögök:

bort, olíva olajat, sőt, néha emberi maradványokat is,

mielőtt még eltemették volna őket.

Rotterdami Erasmus volt az, aki lefordította

Hésziodosz történetét Pandóráról és a szelencéről – csakhogy

összekeverte a két görög szót, és a pithos helyett a pyxist fordította le,

ami valóban dobozt jelent. Így terjedt el a köztudatban a dolog

Pandóra szelencéjeként, és nem Pandóra amforájaként,

ahogy eredetileg az egész történet szólt.