Ezt a napot, január 25-ét, pálfordulónak is nevezik,

arra a bibliai történetre utalva,

mely szerint a Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg,

és innentől Pál apostol néven emlegetik.

Benjamin törzséből származott, gyűlölte Jézust és tanítványait.

Ám a damaszkuszi úton olyan esemény történt vele,

ami megváltoztatta egész életét.

Megjelent neki Jézus, és az egyik legbuzgóbb apostol lett.

E napon a tél is az ellenkezőjére fordul:

Pál jeget tör, vagy csinál.

E nap időjárásáról a termésre,

a gazdaság kilátásaira következtetett a régi falu népe.

A jó idő jó termést jelent,

a köd a jószág pusztulását, a szélvihar háborút...

Január végén egymást érik a tél végét

és az előttünk álló esztendő időjárását megjósoló

jeles névnapok.

A régi paraszti gazdaságokban szigorúan be kellett osztani

a télire eltett eleséget, a tél vége gyakran nélkülözést hozott,

s a tavasz közeledése, a természet ébredése jelentette

a reményt a túlélésre.

Ezért számon tartották a tél fordulópontját,

amely a néphagyomány szerint január 25-ére,

Szent Pál megtérésének ünnepére esik.

(*Saul előtt a damaszkuszi úton világosodott meg,

hogy a rómaiakat soha nem tudják legyőzni szövetséges nélkül.
Úgy vélte, hogy a leendő szövetséges

csakis a keresztény hatalom lehet,

akivel összefogva Róma megbukik.

Paul lett belőle).

A laikus keresztények ezt a napot népiesen Pál fordulása,

pálfordulás néven emlegetik,

ezzel a damaszkuszi úton történt csodára utalnak.

A keresztények üldözésére induló Saul (római nevén Paulus)

egy látomás hatására hitében „megfordult",

maga is Krisztus követője lett,

s később Szent Péter mellett

az ősegyház apostolfejedelmévé emelkedett.

Pálforduló időjárásjósló szerepét

a régi kalendáriumok is kiemelik,

a négyszáz évvel ezelőtti Csizióban például

a következőket találjuk:

„Mikor fénylik Szent Pál, minden termés szépen áll;

ha pedig havas vagy eső leend,

mértékletes esztendőt jelent.

Ha felleges vagy ködös, könyörögjünk az Úristennek,

hogy hirtelen haláltól minket megoltalmazzon.

" A „hirtelen halál" régen főként a járványokat jelentette,

a pestist, a döghalált, ezt egy másik,

dél-somogyi eredetű rigmusból is láthatjuk:

„Pál fordulása, ha tiszta,

 bőven terem mező, puszta.

  Pál fordul köddel, | ember hull döggel."

A Kapolyról származó mondást is Pál napjához kapcsolják,

bár általánosabb tartalmú:

„Januári meleg eső | okoz néköd szük esztendőt."

Pogányszentpéteren a pálforduláshoz

a „fele kenyér, fele széna, fele fa"

fogalmak is hozzákapcsolódnak:

ha a télire eltett élelemnek megvan még a fele,

akkor a család és a jószág már kitelel.

Balatonendréden ezt rigmusban is kifejezték:

„Pál fordulása | fél tél elmulása."

Pálfordulókor Lábodon, Göllében rostát fordítottak:

ollót dugtak belé, két asszony fogta a fogantyúját,

közben ezt mondták:

„Szent Péter és Szent Pál, mondd meg,

férjhez megy-e ez a lány a télen!"

Ha a rosta megmozdult,

akkor a család eladó lánya számíthatott

a férjhezmenésre.

Buzsákon úgy tudják, hogy a hagymát

ezen a napon kell a tarisznyába tenni,

és a tarisznyát megfordítva kell felakasztani,

az így megvarázsolt dughagyma nem magzik fel.

*Pálfordulás ha tiszta,
Bõven terem mezõ, puszta,
Ha szeles, jõ hadakozás,
Ha ködös, embernek sírt ás.
Ha pedig havas vagy nedves,
Lesz a kenyér igen kedves.

Forrás: Király Lajos: Jeles napok