Bölcs Alfonz:
Rózsák rózsája

Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Gyönyörű rózsa, angyali fényű,
Vágyó, boldog virág, szűz erényű –
Malaszttal teljes, áldott szépségű –,
Te nyomor s fájdalom csitítása,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Úrnőm, kit szeretve szeretnem kell,
Őrizz rossztól óvó két kezeddel,
Kövér bűntől bűzlik minden ember,
Aki vétkeinket megbocsátja,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Nagyon kell szeretnünk és szolgálnunk,
Ne hagyj tovább sűrű bűnben járnunk,
Segíts, hogy imádra nyíljon szájunk,
Dicsérjen a megtértek imája,
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.
Hölgyem, akit Uramként imádok,
Aki miatt trubadúrnak állok,
Ha szerelmemre viszonzást találok,
Hajtom sok vágyam ördögnek malmára.
Rózsák rózsája, virágnak virága,
Hölgyek hölgye, királyok királya.

(Fordította: Pál Dániel Levente)

Angel : Rózsa

Azt hiszi ő a világ ura,
S önmagáért pompás az illata.
Büszkén virít ártatlan bimbója.
Nem figyel fel igazi szóra…

Forróságot a szél is csak neki oltja,
Érte hűsít az egek harmata.
Nem termett ő semmi bántóra,
Nem termett ő, csak a jóra.

Rosszra fordult a sorsa…
Gonoszság tintája végig befolyta.
Szépségét a földbe tiporta....
Többé már csak egy fekete rózsa.

Tüskés szárát a szél is elsodorja,
Szirmait búsan hullatja a porba.
… Elszállt életével minden álma,
Emlékét nem őrzi más, csak a sötétség árnya…
 

Borges: A rózsa

A RÓZSA
[LA ROSA]

A rózsa,
a hervadhatatlan rózsa, a meg nem énekelt,
e súly és ez az illat, a rózsa,
a mély éjszakák fekete kertjében,
minden kertben és minden este nyíló
rózsa, amely titkos alkímiával
felkelt a széthullt hamuból,
a perzsák rózsája és Ariostóé,
az örökké magányos,
a rózsa, mely rózsák rózsája mindig,
a zsenge plátói rózsa,
a lángoló vak rózsa, a meg nem énekelt,
elérhetetlen rózsa.

Babits Mihály

Remenyik Sándor: Tea-rózsa


Egy diák jött az utcán szembe vélem,
A gomblyukába rózsa...
Ahogy méla mosollyal ráhajolt:
Valaki adta: sugárzott le róla.
Rózsa, illatos nyárelői rózsa...
Illatos, édes, első szerelem...
Nekem ily rózsám nem volt sohasem.
Más virágra vágytam már akkor is:
Halványabbra, illattalanabbra,
De ritkábbra, csodálatosabbra. -
És közben - elfutott az élet is.