Itt van az ősz,és a fákról hullanak a levelek,

levetkőzi szép ruháját a gyönyörű természet

.Az erdei utat is avarszőnyeg lepi

könnyű kabátomat hűvös szél lengeti

Rőt színekben pompázik minden, amerre nézek

zizegő falevelek törik meg a csendet.

Lassan pihenni tér fű, fa, virág, bokor -

télen olybá lesznek,mint fehér porcukor

Aludjál most szép természet álmodd át a hideg telet,

s újra öltsél pompás ruhát,ha majd jő a kikelet

Az ősz, mint nagy madár,megszállja a tájat,

barnába öltözteti az erdőben a fákat.

A hajnali köd rejti,a réteket a völgyeket,

csodás fátylával,takarja a földeket.

A madarak hallgatnak,senki sem énekel,

a hideg elől aki tud,mindenki útra kel.

A felhők, fent a magasban,repülnek az őszi széllel,

hirdetik a havat, fagyot,mi érkezik a téllel

.Minden csöndes,alszik erdő, kis patak,

alszanak a virágok,a lepkék és a madarak.

Minden megpihen,csendes lett végre,

az erdő így készül,a dermesztő télre.

Eljött,pedig nem hívtam,még csak rá se gondoltam!

Csendben jött, szinte már bujkálva,

még csak erőt gyűjt, egyezkedik a nyárral.

De már én is, és a fák is fáznak.

reszketve féltik a még zöld lombsátrat.

Pedig még csendben van,csak néha egy hűvöset szusszan,

de lehelete nyomán az ecetfák pirulnak.

Oly csendben vár,mint ahogy a hóhér várja parancsát,

majd egyszer csak lecsap,és elvégzi dolgát!

Mielőtt jön a nagy úr, a Tél,előtte kitisztítja útját

.a vénséges platánfák mint rokkant matrónák,

önként vetkőznek,ha előveszi ostorát!